Borzasztóan kiszolgáltatott helyzetbe kerül az az autós, aki önhibáján kívül közlekedési baleset szenvedő alanya lesz. Az egész Unió, de Európa területén is, az elmúlt évtizedben az egyik legrosszabb kárrendezési gyakorlat alakult ki itthon, ami még a volt szocialista országok között is sereghajtóvá tette Magyarországot. Többek között ezt mondta a Népszavának Vinkelman István, közlekedési mérnök, a BÜSZI Kft. Kárrendező iroda tulajdonosa és ügyvezetője.
- Tőlünk egy kicsit nyugatabbra a baleset vétlen áldozata automatikusan kap egy bérautót, amikor leadja sérült járművét a szervizben, minden papírmunkát a javítóműhely intéz a biztosítóval – jelentette ki a szakember. – Nálunk a biztosítók a ptk-ban rögzített kárenyhítési kötelezettség sajátos (félre-) értelmezésével olyan költségek vállalására kényszerítik a károsultakat, ami megalapozatlan és jogilag erősen megkérdőjelezhető. Magyarországon a javítás idejére a bérautóért általában harcolniuk kell az autósoknak.
Nálunk sokkal nehezebb az ilyen ügyek rendezése, mint ugyanazzal a tulajdonosi körrel rendelkező biztosítónál külföldön. A polgári peres eljárások során a bíróságok is megalapozott indoklást várnak a bérautó-használat iránti kérelmek elbírálásánál, nem elég számukra, hogy a balesettel durván beleavatkoztak egy vétlen autós minden napjaiba.
Amikor valakinek vétlenül összetörik az autóját, a kárbejelentést és a kárfelmérést követően a jelenlegi szokás szerint nem a károsult ad be egy ajánlatot, kárigényt a biztosítónak, hanem megvárja míg a biztosító kínál egy összeget, amelynek elfogadásáról dönthet.
A szakember szerint ennél lényegesen jobb megoldás azonban, ha ezt megelőzve mi, a károsulti oldalról adunk be kárigényt. Ennek azért van jelentősége, mert a törvény ilyenkor kötelezi a biztosítót, hogy amennyiben nem fogadja el, vagy levon az általunk kért összegből, akkor részletes indoklási, tehát ellenbizonyítási kötelezettsége van.
Vinkelman István hozzátette: az autósok többsége inkább fizetne több biztosítási díjat, ha – a nyugati országok mintájára – biztos lehetne abban, hogy a kárrendezési szolgáltatás színvonala is tükrözné a többletet. Mivel ez nincs így, sokan az olcsó díjakat részesítik előnyben, csak egy káresemény kapcsán szembesülnek ennek a szolgáltatások terén is mutatkozó hátrányával.
Vinkelman István azt tanácsolja a balesetek vétlen elszenvedőinek, hogy ne hagyják magukat, legyenek tisztában azzal, a bérautó használata része a káreseménynek – hiába vitatják ezt Magyarországon a biztosítók -, ha nem történne baleset, és nem esnének el a saját autó használatától, akkor ezek elszenvedőinek nem lenne szükségük bérautóra.
A törvény az autósokat védi
A jogszabály szerint, ha a biztosító nem ismeri el a teljes kárigényt (például bérautó, vagy avultatás címén levon a javítási költségből), akkor neki kell bizonyítania döntése megalapozottságát. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 31. paragrafusa így rendelkezik: „A biztosító, ennek kárrendezési megbízottja, levelezője, a kárképviselő, a kártalanítási számla kezelője és a Nemzeti Iroda köteles a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezésétől számított 15 napon belül, de ezek beérkezésének hiányában is legkésőbb a kártérítési igény benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak:
- kellően megindokolt kártérítési javaslatot tenni azokban az esetekben, amelyekben a felelősség nem vitás és a kárt...jogcímenként (beleértve a kamatra vonatkozó tájékoztatást) összegszerűen megállapította, vagy
- indoklással ellátott választ adni a kártérítési igényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben, amikor a felelősséget nem ismeri el, vagy az nem egyértelmű, vagy a teljes kárt összegszerűen nem állapította meg."
