Utólag jogszövegbe írt kormányzati hátszéllel vette át, és tette a sertésipar megkerülhetetlen félállami „civil”-üzleti hibrid ernyőszervezetévé Horváth István az általa elnökölt Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségét (MSTSZ). Horváth most Kósa Lajos alatt államtitkár, de az MSTSZ főnöki székét nem engedi: múlt szombaton éppen egy olyan sajtóközleménnyel hívta fel magára a figyelmet, amiben sajátos PR-akcióként szigorúan disznószakmai guruként védte meg minisztere ismeretlen forrásból sertésvállalkozóvá avanzsáló édesanyját.
Az MSTSZ-t egy hasonnevű régi szakmai szervezetből alakította át Horváth, akit 2012-ben egy mangalicafesztiválon még Fazekas Sándor nevezett meg a kormányzati sertésprogram miniszteri biztosaként. (Az csak később lett kínos, hogy a hivatalos kinevezés mindössze 2014 nyarán érkezett meg, pedig az akkoriban fideszes parlamenti képviselő Horváth addig is biztosként tárgyalt és szervezkedett).
Az egykori szekszárdi polgármester figyelemreméltó előéletéből kitűnik: a földművelésügyi kitérő után nem véletlenül kötött ki a tárca nélküli miniszter Kósa alatt. Helyi forrásaink szerint az államtitkár Kósát szakmai, politikai mentorának tartja, állítólag szűk körben többször emlegette, hogy a hajdúsági rossz nyelvek által Mr. Húsz Százaléknak becézett egykori polgármester kipróbált és bevált politikai gyakorlatát igyekszik meghonosítani Szekszárdon is. Úgy hírlik, a két politikus között már régóta baráti a viszony - a helyi adomák igencsak emelkedett hangulatú szekszárdi szüreti bálokat is emlegetnek.
A trafikmutyis hangfelvételek 2013-as nyilvánosságra kerülése után Horváth mégis kénytelen volt szűkebb pátriája helyett a parlamenti képviselőséget választani. A Hadházy Ákos által közzétett anyagok tanúsága szerint Horváth egy frakcióülésre a városi jelentkezők listájával érkezett, majd akkurátusan végigvették, ki kaphat trafikot közülük. „Az a lényeg, elkötelezett jobboldalinak kell lenni” - adta meg a beszélgetés alaphangját Horváth, aki vélhetően ide sorolhatta a húgát, Horváth Zsuzsannát is, mivel később ő is egy trafikhoz jutott.
Noha a rendőrség nem moccant rá az esetre (sem arra az újabb hangfelvételre, amin Szekszárd fideszes képviselői Horváth jelenlétében arról trécseltek, hogy a város egyik óvodájának uniós támogatásból megvalósított bővítését szándékosan túlárazni tervezik), sajtóhírek szerint a Fidesz a biztonság kedvéért inkább mégis kiemelte a botrányhőssé vált polgármestert Szekszárdról. Horváthnak ezután kellett képviselőként megtalálnia a számítását, és úgy tűnik, ez a sertésbiztoskodással sikerült is.
Ennek legkézzelfoghatóbb eredménye az MSTSZ, aminek az újkori története egy, az államtitkár által jegyzett prezentáció szerint is 2015-tel kezdődik: ekkor lett elnök Horváth, a székhely pedig a herceghalmi állami kutatóintézet címére került. A prezentációból az is látszik, hogy az MSTSZ a legnagyobb iparági játékosokra kiszignált regionális kiskirályságokon keresztül szeretné kézben tartani a helyi szereplőket; az ábrák szerint az elnökségbe például a Mészáros Lőrinc többségi tulajdonába tartozó Búzakalász 66 Felcsút Kft., valamint a Csányi Sándor OTP-vezér érdekeltségébe tartozó Dalmand Zrt. is delegálhat tagot.
Az MSTSZ 2015 szeptemberi metamorfózisa láthatóan Fazekas Sándor vidékminiszter tetszésével találkozott: még az év novemberében százmillió forintos támogatást biztosított a disznószövetségnek „sertés jelölési és nyilvántartási feladatokra”. Hogy mire gondolt, az egy hónap múlva derült ki: az ekkor kihirdetett, sertések jelöléséről szóló minisztériumi rendeletben külön nevesített MSTSZ-t Fazekas arra jogosította fel, hogy a kormányhivatalokkal és a Nébihhel összedolgozva a sertések egyedi nyilvántartásához szükséges feladatokat (füljelzővásárlás, disznószámolás stb.) a konkrét vállalkozásoknál elvégezze. Ez azt jelenti, hogy Horváth szövetsége ellenőrzi a támogatásokat felnyaló cégeknél, így Kósa édesanyjának vállakozásánál is az állatok tényleges meglétét.
Sajtóhírek szerint a gazdák nem lelkesednek az új szervezetért, amiben szerepet játszhat az is, hogy az MSTSZ az általa szedett díjak révén is próbálja maga alá gyűrni a kisvállalkozókat: miközben tagjainak állatonként ezer, a nem tagoknak viszont ezerötszáz forintos éves díjért állítja ki azokat az igazolásokat, amelyekkel a gazdálkodók a tenyészkoca állatjóléti támogatást igényelhetik.
Az MSTSZ eközben a vidékminisztériumtól kapott támogatáson is hízik: 2016-os döntés alapján további 240 milliót kapott a „sertéstartók tevékenységének összefogására”.
A szervezet ebből az évből származó beszámolója szerint nyolcvanmilliós eredményt ért el. Ez nagyjából annak az összegnek felel meg, amit közhasznú tevékenységből bevételeztek – tehát feltehetően annak, amit a gazdáknak ki kellett fizetniük a disznóigazolásokért.
Hogy mi szüksége van egy iparági szervezetnek arra, hogy állami támogatásokból profitot halmozzon fel, arra Horváth tervei szolgálhatnak magyarázattal. Az államtitkár több helyen nyilatkozta, hogy szeretné, ha a tagoknak közös, saját vágóhídja lenne, méghozzá lehetőleg Kelet-Magyarországon. Ha az államtitkár álmainak megfelelően a sertésszövetség tényleg vágóhidat épít az állami támogatásokon megkeresett pénzből, annak vélhetően főnöke családjában is örülni fognak: a Kósa édesanyjának érdekeltségébe tartozó sertéstelep Mátészalkán, Szabolcs megyében található.