84 éves édesapám december 20-án kora délután összeesett a Fogarasi úti TESCO áruházban. A vele lévő testvérem segélykiáltására pillanatokon belül ott termett egy ápolónő, aki azonnal megkezdte a szerencsére sikeres újraélesztést, majd rövidesen egy orvosnő is akadt a vásárlók között. Öcsém még a reanimáció alatt hívta a mentőket, majd engem is értesített. A 112-n a diszpécsernek fogalma sem volt arról, mit jelent a "Fogarasi TESCO", hogyan is lehetne, hiszen vidéken van a központ! Ezzel a fáradsággal akár Indiába is "kiszervezhetnék" a diszpécserszolgálatokat. Bemondták, hogy reanimált beteghez kérik a segítséget, 20 perccel később egy orvos nélküli mentőt küldtek, akik közölték, "nincs szabad esetkocsi", de ha az édesapám jobban van, "vigyük mi haza"! Nem tudom, milyen protokoll szerint végezte a munkáját, de még a vérnyomást sem mérte meg az ápoló. Nem hagytam annyiban, mire további segítséget kért, újabb bő 20 perc múlva végre egy orvossal rendelkező egység is befutott. Ekkor már jó 45 perc telt el édesapám eszméletvesztése és a szívmegállás után. Mindezt a főváros kellős közepén! Milyen esélyei lehetnek egy vidéki kisvárosban, vagy faluban hasonló helyzetbe kerülő betegnek? Miféle gazdasági "csodáról" papol a kormány, ha a kivéreztetett mentőszolgálat Budapesten is képtelen időben az eset helyszínére megfelelő kocsit küldeni? Ismeretlenül is köszönet a szabadnapos ápolónőnek és az orvosnőnek, hogy megmentették édesapám életét.