A Kísértetek című produkciónak a Centrál Színházban az egyik fő találmánya a tér. Kálmán Eszter díszlete, egy ajtó, úgy bomlik darabokra, hullik szét és omlik a földre, ahogy az elfedett titkok feltárulnak. Egy-egy tabu színre kerülése után fokozatosan válik pőrévé a színpad. A végén nincs már semmibe sem kapaszkodni, ott marad a meztelen valóság. A kegyetlen és könyörtelen jelen az elkendőzhetetlen múlttal együtt. Ibsen Kísértetek című, 1881-ben játszódó családi drámáját viszonylag ritkán játsszák, pedig a szerzőnek a jelentős lázadó női hősnőket Nórát és Hedda Gablert felvonultató darabjai közé tartozik.
A két Gáspár testvér, Sándor és Tibor a Centrál Színház színpadán
A Kísértetekben a középkorú Helena Alving életében jön el a pillanat, hogy szembe nézzen és szembesítsen másokat is az eddig elrejtett bűnökkel, hazugságokkal. Nem erre készül, mégis ez lesz belőle. Megnyugodni, jótékonykodni, ünnepelni akar, ám ebből tűzvész, pusztulás és halál lesz. Ibsen darabja kissé didaktikus, olyan mint egy tandráma, az emberi viszonyok is kissé elnagyoltak, csak a drámai csúcspontok számítanak és a végkifejlet. A színház nyilván nem titkoltan a mű színre állításával a Helena Alvinget alakító Básti Julit kívánta helyzetbe hozni. És ez sikerült is, bár Básti és más kollégája is a premieren még küzdött szöveggondokkal, mégis olykor megrendítő játék tanúi lehetünk. A színésznő játszotta már Hedda Gablert a Katonában, ismeri tehát a hasonló karaktert, és meg is oldja a nem kis feladatot. Nem kíméli magát és a többiket sem. Nőként és anyaként vállalja, hogy szembenéz azzal, amit eddig önmaga és mások előtt is rejtegetett. Szembenéz férje bűneivel, a saját gyengeségeivel, cinkosságával. Nagyon förtelmes és sebekkel teli, ahogy eljut idáig. Olyan tényleg, mint a tűzvész, egyszer csak lángra kap és onnan nincs megállás.
Engstrandot, az asztalost játszó Gáspár Sándor mondja a darabban, hogy a világ tele van kísértésekkel. Olyan bűnös csábításokkal, amelyekre nem könnyű, sokszor szinte lehetetlen nemet mondani. A szereposztás egyik közönségnyerő trükkje, hogy a papot Gáspár Sándor testvére, Gáspár Tibor alakítja. Külsőleg is hasonlítanak egymásra, és kiderül, hogy a bűnökre a papnak sincs ellenszere. Az Osvaldot játszó Ódor Kristóf az elszenvedője, a drámában ugyancsak elhangzó tételmondatnak, mely szerint az apák bűneinek árát a gyerekeik is megfizetik. Ez a gondolat nemrég egy kortárs brit darabban a Rózsavölgyi Szalonban ugyancsak előjött. Ágoston Katalin Reginéje csak azt nézi, hogyan kezdhetne egy jobb életet. Meg sem próbál etikus, vagy empatikus lenni. Alföldi Róbertet, mint több korábbi rendezésében, most is a bűnök izgatják, ennek kutatásának eredményeként pedig a szerző szándékai szerint senkinek sem ad felmentést.
