Csak az európai közösségi hazugságokat erősíti, ha a magyar kormányfő a német, a bajor meg a magyar belpolitikába ártja magát. A világ szerencséjére a német nacionalizmus eddig nem virágzott ki, s ha ezt az Angela Merkel kancellár ellen hadakozó Horst Seehofer nem látja, az több mint tragikus. Ezért sem tartjuk bölcsnek, hogy a német kormányalakítási tárgyalások előtt – Merkel és a szociáldemokrata Martin Schulz bosszantására - meghívta Orbán Viktort a CSU hétvégi rendezvényére.
Az még hagyján, hogy Seehofer szövetséget hozna létre Bajorország és a közép-európai államok között. Az Unión belüli szövetségeknek annyi értelmük van, mint Orbán vörös történelmi fonalának Gizella királynő és az Audi között: néhány ország Brüsszellel – önmagával - szemben próbálja meghatározni önmagát. Az magánügy, hogy Seehofer a barátjának tekinti Orbánt. Ami már a közösségi hazugságok része, hogy azt terjeszti róla, "bátor szabadságharcos volt a kommunista diktatúra alatt". Nem volt az. Nem az volt. És bár igaz, hogy többször is "meggyőző módon" nyert demokratikus választáson, de emögött csak azt látjuk: ő is rájött, hogyan lehet legitim választásokat nyerni, hogy aztán parlamentáris puccsal megfojtsa azt a demokráciát, amely hatalomra juttatta.
Seehofer legnagyobb közhazugsága pedig az, amivel az uniós néppárt is betakarta európai parlamenti csatározásait nyolc éven át: Orbán "kétségtelenül a jogállamiság talaján áll". Hát nem áll ott. Kíváncsiak volnánk, ki szavazna a CSU „jogállamiságára”, ha a törvényhozást a végrehajtó hatalom szolgálójává alázná, ha a politikai ellenzéket megfosztaná kisebbségi jogaitól, ha üldözné a civil szervezeteket, ha a sajtószabadságot úgy értelmezné, mint a barátja, ha a bajor kormány belerúgna tanárba, diákba, orvosba, ápolóba, betegbe. Ha azt látná, hogy a főügyészség, amely nem vizsgálja Kósa Lajos családi vagyonosodását, feljelenti Hadházy Ákost, mert nyilvánosan megkérdőjelezte a „nemzeti konzultáció” hitelességét. Ha...
Hét éve múlt, hogy a kormány ellopta a magánnyugdíj-pénztárak háromezer milliárd forintnyi magántulajdonát. A múlt héten aztán feltűnt egy csaknem háromezer milliárd forintos tétel a Nemzeti Bank egyik jelentésében. "Semmivel nem tartozik az állam a volt magánnyugdíj-pénztári tagoknak" – magyarázta Matolcsy György MNB-elnök -, "hiszen mindez csak statisztika". A magántulajdon eltűnt az állam zsebében. Ennyi volna a jogállamiság, aminek Orbán a talaján áll, amiről Seehofer – és sok társa – vagy nem tud, vagy nem akar tudomást venni. Inkább süketen tapsol „Bajorország végvári kapitánya” blőd jóslatainak: 2018 a népakarat helyreállításának éve lesz Európában, mert a térség országai nem akarnak birodalomban élni, erős Európa csak erős nemzetállamokra épülhet. Az pedig lehetetlen, hogy Magyarország belépjen a posztkeresztény vagy posztnemzeti korszakba.
Hogy mit akarnak a népek, mi volna ez a korszak, a fene tudja. Orbán is csak folytatni akarja a közösségi hazugságok hálójának szövését. És mindenhol talál valakit, aki ostobán beleakad ebbe a hálóba.
