Az év három legjobb albuma
Déri Zsolt könnyűzenei szakújságíró (MusicPress blog, OpenAirRadio.hu): Lorde: Melodrama – szerelmi csalódásból és utóhatásából született konceptlemez-mestermű egy húszéves új-zélandi énekesnőtől, az albumszerkezetben a popslágerek mellett daltoldalékokkal, átkötésekkel, reprízekkel, kapcsolódó dalpárokkal, önfeltárással és intelligenciával. Naked Woods: No Remedy – a multiinstrumentalista hangmérnök-producer-dalszerző-énekesnő Polyák Eszter a három háromszámos EP-ből összeállt harmadik albumán dobgépes-szintetizátoros környezetben viszi tökélyre izgalmas art-popját. A King Gizzard & The Lizard Wizard – a héttagú ausztrál pszichedelikus rockzenekar öt (!) albumnyi 2017-es termése lenyűgöző gazdagságú a garázs- és prog-rocktól az akusztikus hangulatokon át a dzsesszfúzióig (a legjobb a sorozatnyitó Flying Microtonal Banana zúzása).
Fáy Miklós kritikus: Nem lehetne inkább a három legrosszabbat? Igaz, az sem könnyű, csak más okból.
Göczey Zsuzsa rádiós műsorvezető, a Klubrádió zenei szerkesztője: A legjobb albumok, amikkel találkoztam (nem sorrend): Sena: Feathers, Gáspár Károly Trió: The Outsider, Takáts Eszter és Zenekara: Bocsáss meg, Cserepes: Blacklace.
Marsalkó Dávid rapper-dalszerző, a Halott Pénz frontembere: Khalid: American Teen – nagyon kellemes, okos újhullámos R&B. The XX: I see you – egyedi hangzású banda, „fílinges” dalokkal, kádban a legjobb hallgatni. TOPS: Sugar at the Gate – kanadai együttes, egyszerre könnyed és borongós, olyan, mint egy nyári napon egy rövid zivatar.
Rónai András könnyűzenei szakújságíró (Recorder, Dal+Szerző): Lauri Ainala: Orpokotijuhlat Saarella. Egy pietista szertartás felvételeiből indul ki ez az egészen egyedülálló, egyszerre melankolikus, misztikus, felemelő album. (2016 végén jelent meg, az előző listaszezon után.) Maryam Saleh, Maurice Louca & Tamer Abu Ghazaleh: Lekhfa. Két egyiptomi és egy palesztin zenész; a hagyományos és modern arab zenék és az avantgárd találkozása kavargó, sokszínű, sokszor újrahallgatható dalokban. Vince Staples: Big Fish Theory. Erős, szellemes alapok az elektronikus zene és a hiphop találkozási pontjánál, és a kedvenc fiatal rapperem, aki képes nemcsak megmondani, de kérdezni is.
A dal, ami idén az agyamra ment
Déri Zsolt: Szerencsére nem kellett háromnál többször hallanom az év legjátszottabb számát. ( a Despacitót - a szerk.) Amúgy majdnem minden dal, amiben autotune-t hallok – az továbbra is irritál.
Fáy Miklós: Majka: Mindenki táncol. Elismerem, elfogadom, Majka tehetség. Csinálhat bármit – de azért ne énekeljen.
Göczey Zsuzsa: Idén nem volt ilyen.
Marsalkó Dávid: Nincs ilyen, mert ami nem tetszik, azt nem hallgatom.
Rónai András: Minden, ami Ed Sheeran. Minden, ami tropical house. A Despacito nem.
A lemez, amit nagyon vártam, de csalódtam benne
Déri Zsolt: Gorillaz: Humanz – a Blur-frontember Damon Albarn sikerprojektjének új albuma fókuszálatlan, de a turné nagyban eltérő júniusi és novemberi budapesti koncertje együtt tökéletes volt.
Fáy Miklós: Bob Dylan: Triplicate. Persze, az ember vár minden új Dylan-albumot, mert soha nem lehet tudni, mi lesz belőle, nem kell sok, akár csak egy olyan dal, mint az I Want You. De ezen nem saját számokat énekel, hanem amerikai klasszikusokat azon a nyafka hangján.
Göczey Zsuzsa: Nagyon vártam egy újabb Jónás Vera-albumot – csak az a csalódás, hogy még nincs kész!
Marsalkó Dávid: Az új Eminem-album. Túlzás, hogy nagyon vártam, de elég kíváncsi voltam, milyen lesz. Nem lett jó sajnos.
Rónai András: Lovász Irén: Női hang. Nem mintha rossz lenne, de Lovász Irén és Hortobágyi László korábbi közös lemezei legnagyobb kedvenceim közt vannak, ez pedig csak egy szép népdalos lemez.
Az év vesztesége
FOTÓ: MTI/KÁLMÁNDY FERENC
Déri Zsolt: Chris Cornell – a halála előtti fél évben a szólóturnézás mellett három együttesével is koncertezett (Soundgarden, Temple Of The Dog, Audioslave), de most már egyikkel sem csinálhat új albumot.
Fáy Miklós: Természetesen és sajnos az orosz bariton, Dmitri Hvorostovsky. Tudom, annyi mindent elénekelt már. De annyi mindent nem énekelt el. És a magyar veszteség: Fábián Juli. Arra nincsenek szavak.
Göczey Zsuzsa: Fábián Juli halála a legeslegrosszabb, ami 2017-ben történt.
Marsalkó Dávid: Fábián Juli. Fiatalon elhunyt különleges kisugárzású énekesnő. Sokat veszített a halálával a hazai zenei élet.
Rónai András: Fábián Juli korai halála rázott meg leginkább. A magyar média története veszteségek sorozata, ami nyilván azt is érinti, hogy hogyan és milyen zene jut el a közönséghez. Ezen a téren 2018 sem kecsegtet semmi jóval.
A legígéretesebb debütalbum
ILLÚZIÓVESZTÉS - Eminem új lemeze
Déri Zsolt: Ecca Vandal: Ecca Vandal – Srí Lanka-i szülőktől Dél-Afrikában született ausztrál lány punk-rock és elektronikus pop közt táncoló eklektikus nagylemeze Santigold és M.I.A. egy évtizeddel ezelőtti potenciáljával.
Fáy Miklós: Platon Karataev – For Her. 50%-ban a nevük miatt. Vagy inkább 60.
Göczey Zsuzsa: Nem debüt, de nálam az év ígérete: Antonia Vai – Ritual.
Marsalkó Dávid: Az amerikai Greta Van Fleet zenekar két EP-je (Black Smoke Rising és From the Fires) – Led Zeppelin-érzés és hangzás 2017-es kiadásban.
Rónai András: Equiknoxx: Colón Man. Absztrakt, mégis dögös jamaicai instrumentális dancehall. Pont azért ígéretes, mert amíg nem volt, nem is gondoltuk, hogy ilyesmi lehetséges.
