Sajátos, a rezsidíj-megállapítás boszorkánykonyhájába résnyi betekintést engedő magyarázattal élt megkeresésünkre a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) annak kapcsán, hogy, mint azt lapunk feltárta, január 1-től a hivatal szerint pont annyival csökkent a hazai áramhálózatok karbantartási igénye, mint amennyivel több pénzt juttatnak a szolgáltatókon keresztül a nagykereskedelmet végző MVM Magyar Villamos Műveknek. Masszív találgatások szerint ugyanis az MVM eme körülbelül hatmilliárdos többletbevételével akár a Mátrai Erőműnek fizetett áramszámlát is megnövelheti, az egység pedig épp most kerül Orbán Viktor földije, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester-vállalkozó áttételes irányítása alá. Vagyis – furfangosnak vélt áttételeken keresztül – a hálózatok karbantartási forrásából milliárdokat csippentenek le Mészáros Lőrinc számára.
Bár mindennek nyomán január 1-től – a nemzetközi tőzsdeárak beesése ellenére – Magyarországon nem változik a lakossági díj, annak beltartalma szinte követhetetlenül bonyolult szabályok mentén alakul át. Az uniós előírások szerint az áramdíjon belül a hálózatok karbantartási szükségletét a MEKH, míg az áram mint termék díját a nemzeti fejlesztési miniszter állapítja meg, MEKH-javaslat alapján. A közműhivatal lapunknak lényegében megerősítette: úgy látták, idén kevesebb is elég a hálózatokra. Igaz, ezt adatokkal nem támasztották alá. Pedig más forrásaink szerint a hálózatok költségei – például a szakemberek elvándorlása és a kiugró béremelkedés miatt – éppenséggel növekszik.
Annak kapcsán, hogy javaslatuk alapján a szakminiszter miért pont ugyanennyivel emelte az áramért mint termékért fizetendő díjat, hivatkoznak a rezsicsökkentésről szóló 2013. évi szabályra, ami szerint a teljes díj nem emelkedhet. Vagyis: ha akár a hálózatok, akár az áramtermelők pénzigénye megnő, az egyik csak a másik kárára érvényesíthető. Az érvelés egyetlen szépséghibája, hogy az elmúlt négy év során az Orbán-kormány a közműhivatallal karöltve éppenséggel nem áramáremelési, hanem -csökkentési nyomásnak állt ellen. Ez alapján, ha a MEKH érvelése meg is áll a hálózatok költségcsökkenéséről, piaci alapon a teljes lakossági díj csökkenhetett volna. Ha azonban az ár szinten tartását tekintjük politikai célnak, értesüléseink alapján akkor is éppenséggel fordítva, a hálózatok nagyobb pénzigényét kellett volna a belső áramár ellenében érvényesíteni.
Forrásaink azt is megerősítették, hogy noha az áram mint termék megemelt díja első körben a számlát kiállító szolgáltatókhoz fut be, a kormány még ennél is nagyobb - és piacilag indokolatlan - mértékben növelte meg az általuk az áramért a nagykereskedelmet végző MVM-nek fizetendő belső díjat. Vagyis a szolgáltatók árrése még csökkent is. Tehát a hálózatokon túl a külföldi hátterű szolgáltatókat is sarcolják azért, hogy az MVM - titkos szerződések keretében - akár Mészáros Lőrinc apanázsát is megemelhesse.
Tegnap Kepli Lajos, a Jobbik képviselője szintén kifogásolta a Népszava által feltártakat, lapunkra való hivatkozás nélkül. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg korábban az Orbán-kabinet az energiaszektor államosítását célozta, ma már inkább kormányfő-közeli magáncégek szereznek hídfőállásokat az iparágban. Ide sorolta például, hogy a Mol megvette az állami magyar-szlovák gázvezetéket, a MET a Tigáz-hálózatot, Mészáros Lőrinc pedig áttételesen a Mátrai Erőművet. Ezek önérdekérvényesítése pedig – a képviselő szerint – a jövőben akár rezsiemeléshez is vezethet.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) – a jelek szerint erre válaszul – közleményben ismételte meg a fideszes rezsipropaganda érveit. Bár a 2010-es, úgymond sötét múlt lefestésére, az akkori uniós rezsihelyzetünk bemutatására most az eddigieknél érzékelhetően pontosabban törekedtek , a fogalmazványba ismét került szarvas valótlanság. Eszerint „az energiaárak nyolcadik éve, így 2018-ban se nőnek”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a KSH kimutatása szerint a Fidesz-KDNP 2010 és 2012 között 4, illetve 18 százalékkal emelte a lakosság áram- és gázdíjterheit. Emellett az NFM-irat a háztartások újabb száz- és ezermilliárdos „megtakarításairól” közöl adatokat, szokás szerint mindennemű számítási módszertan vagy forrásmegjelölés nélkül.
