Noha az érintett fővárosi bírák háromnegyede bizalmat szavazott decemberben a Fővárosi Törvényszék eddigi elnöke, Fazekas Sándor pályázatának, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde ezt figyelmen kívül hagyva nem nevezte ki újra a lejáró mandátumú főbírót – derült ki csütörtökön. Annak ellenére sem, hogy a pozícióra más nem pályázott.
Van tehát az, hogy senki más nem alkalmas, illetve senki sem vonja kétségbe, hogy aki alkalmas, az alkalmas. De ki nem nevezzük, mert renegát. Amit normális környezetben függetlennek szokás mondani.
Handó Fazekast tette felelőssé azért, hogy a törvényszéki ügyteher nem csökkent kellő mértékben. A tíz évig tartó Budaházy-perben nyolc hónapon keresztül nem sikerült írásba foglalni az ítéletet, ami miatt az Országgyűlésben neki is magyarázkodnia kellett. (E mulasztás következtében egyébként az eljáró bíró, Kenéz Andrea lemondott.)
De nem fura, hogy le kellett mondania a cigánygyilkosságokban példásan szigorúan ítélkező Miszori Lászlónak is?
A törvényszéki elnök menesztése tehát nettó szubjektív dühödt akarat mentén történt, semmiképp sem a beosztott bírák működése miatt.
Fazekas, aki vesztére korábban Handó Tünde egyik támogatójaként volt ismert, az utóbbi hónapokban kritikus hangot ütött meg az OBH-elnökkel szemben – éppen a bírói erőforrások elosztásával kapcsolatban.
Nem Fazekas az egyetlen, aki hiába számított kinevezésre: Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája tavaly pert indított Handó Tünde ellen, mert szerinte az elnök asszony visszaélt jogkörével, amikor – bár kétszer is megnyerte az erre kiírt pályázatot – nem nevezte ki őt ítélőtáblai bírónak.
A bírói függetlenség éthosza ma már (Szájerné) Handó Tünde sajátos víziója. Aki még igazságot és nem jogot szolgáltat, hamar szakmailag felfüggesztve találhatja magát Justitia lámpavasára.
Amúgy feltűnt valakinek, hogy az igazság igazságos, pártatlan istennője csak a magyar Kúrián ül szemkendő nélkül? Nem pártatlan. Néz. Ránk. A mitológia Handó Tündéje.
