Ötvenhatos vicc jut eszembe, amikor leülök a géphez: "Kis nép vagyunk, de nagyon céltudatos" - illetve ennek durvább változata, amit megtartok magamnak. Tény azonban, hogy már akkor is szívesen hallottunk magyarokról , akiket felkapott a média, más szóval már ismert a "világ": Amerikában sokan hallottak Mickey Hargitayról, Gábor Zsazsáról,vagy éppen (Frankenstein kreatúrájának szerepében) Lugosi Béláról, Angliában Mikes Györgyről vagy arról a legendás színészről, aki Leslie Howard néven szerepelt a filmekben, de szülei kivándorolt magyarok voltak. Később meglepve vettük tudomásul, hogy hány írónak vagy színésznek van magyar vonatkozása, milyen kis rejtett hungarikumok lappanganak egy-egy tudós vagy művész rokonságában, vagy legjobb barátai közt.
Szeretnék most egy ilyen rejtett hungarikumot ismertetni. Sylvia Plath-nek világszerte óriási olvasóközönsége van, sokan kései versei alapján tartják igazán jelentős költőnek, mások The Bell Jar című, magyarra (Az üvegbúra) is lefordított regényét szeretik. Ted Hughes-zal való kapcsolata, pontosabban öngyilkossággal végződő házassága a modern kor nagy elbeszélései közé tartozik. Kevesen ismerik viszont Hughes előtti életét. Őszintén bevallom, én is ezek közé tartoztam, amíg kezembe nem vettem Sylvia Plath teljes levelezésének több mint 1300(!) oldalas első kötetét, amit nemrégen Peter K. Steinberg és Karen V. Kukil szerkesztettek és a rangos Faber and Faber kiadó adott ki. Plath rengeteg levelet írt édesanyjának és Warren nevű testvérének, ezek közül igen sok most olvasható először. Van köztük két levél, amelyekben Sylvia beszámol egy magyarról, akibe kicsit szerelmes volt és komolyan gondolt arra, hogy szívesen választaná férjéül.
SYLVIA ON THE BEACH (1954) - A később világhírűvé vált író-költő huszonévesen Marilynként hódított – magyar fiúkat is
Ezt a magyart Kassay A. Attilának hívták és csak azt tudjuk róla, amit Sylvia a már említett leveleiben elmond, de ez sem érdektelen. 1952 nyarán az akkor húsz éves Sylvia Long Islandon vigyázott gyerekekre, a Cantor családnál, akik egy szép napon több fiatalembert láttak vendégül. Adjuk át a szót Sylviának: "és az egyik vendég egy csodálatos 24 éves magyar fiú volt, Kassay Attila (...) A víkend alatt Attila teljesen foglyul ejtett. Egy kicsit magasabb nálam, vékony, sötét hajú, elbűvölő fekete szemmel és hajjal, nagyon izmos és jó alakú. Ötéves ösztöndíja van a Northeastern egyetemen – családja Magyarországon maradt, a vasfüggöny mögött. Igazán elragadó történeteket mesélt arról, hogyan menekült két évvel ezelőtt Amerikába”.
Ugyanebből a levélből megtudjuk, hogy ez az Attila jó családból való, mert édesapja orvosprofesszor "a budapesti egyetemen”. (Fül-orr-gégész apját amúgy Kassay Dezsőnek hívták, 1956-ban elhagyta Magyarországot és Philadelphiában lett egyetemi tanár 1981-es haláláig.) Ez és a fiú "végzetes magyar bája" (fatal hungarian charm) elég Sylviának ahhoz, hogy nagyralátó terveket szőjön. Legalább is erre utal a következő, anyjához intézett mondat: ”Elfogadnál a családban egy Sylvia Kassayt?”
Más forrásból tudjuk, hogy a szigorú erkölcsű Mrs Cantor rászólt Sylviára, mert amikor aznap este táncolt a fiúval, az idősebb hölgy szerint "túlságosan hozzásimult" jóképű magyar lovagjához. Ennél, meg egy hosszú holdfényes beszélgetésnél és csókolózásnál többet Attila nem ért el, mert egy pár hónappal későbbi levelében Sylvia felsóhajt: „Talán Attila visszajön Floridából és eldönti, hogy mégsem vagyok olyan éretlen amiatt, hogy nem voltam hajlandó a szeretője lenni, vagy nem is tudom, mije, ahogy azt Magyarországon hívják”. (Gondolom, Attila barátnőt mondott, mert nem akarta Sylviát eljegyezni). De hát valakiben, akinek a neve ugyanaz mint a hun királyé, nem lehet nagyon bízni, hiszen a történelmi Attila, ezt Sylvia is tudta, bizonyára többnejű volt.
Itt megszakad a szál, Attila alighanem más lányokat ismert meg Floridában, vagy utána Bostonban, ahol 1955-ben végzett az egyetemen. (Ennél többet nem tudunk további sorsáról, azon túl, hogy 1973-ban hunyt el.) Közben Sylvia Fulbright ösztöndíjat kapott, Cambridge-be ment tanulni, ahol 1956 februárjában egy partin találkozott a yorkshire-i Ted Hughes költővel és azon nyomban beleszeretett. Innen már ismert a Plath-Hughes kapcsolat alakulása, ha máshonnan nem, Ted Hughes „Születésnapi levelek”című versciklusából.
De megmarad a kérdés: mi lett volna, ha Kassay Attila bostoni üzletember igazán beleszeret Sylviába és elveszi feleségül? Milyen verseket írt volna és hogyan végzi életét ez a ragyogóan tehetséges és önpusztítóan szenvedélyes amerikai lány?
