Újabban rendre együtt emlegetik az európai folyamatokról szóló elemzések a magyar és a lengyel kormányt, mint az európai integrációt gáncsoló, a menekültügyben a szolidaritást megtagadó, a belpolitikában pedig illiberális rendszert kialakító két keleti EU-tagállami vezetést.
A magyar kormány azonban az eddigi tapasztalatok szerint pragmatikusabb módon „vívja szabadságharcát Brüsszellel szemben”. Amikor például az Európai Bizottság valamilyen új magyar jogszabályban konkrét uniós előírást sértő elemet fedezett fel, az Orbán-kormány általában visszakozott, és módosította a törvényt, éppen csak annyira, amennyire feltétlenül változtatnia kellett. Az érintetlenül hagyott égbekiáltó igazságtalanságokkal pedig már nem nagyon tudnak mit kezdeni Brüsszelben, mert a jog „szellemét” sokkal nehezebb fülön csípni, mint a betűjét.
A lengyelek ezzel szemben egy jottányit sem engednek – olyannyira nem, hogy decemberben a brüsszeli bizottság az igazságszolgáltatás függetlenségét aláásó törvények miatt megindította ellenük az uniós alapszerződés hetedik cikke szerinti eljárást, amit az európai értékek, így a jogállamiság súlyos veszélyeztetése esetén tehet meg, és a végső szankció elvben akár az érintett tagállam uniós szavazati jogának a felfüggesztése is lehet.
Varsótól azonban nem fogják megvonni a szavazati jogot, mert a verdikt kimondásához a tagállamok teljes egyetértésére lenne szükség, Orbán Viktor pedig előre közölte, hogy Magyarország adott esetben vétót emel. Budapest nyilván ugyanígy számíthatna a lengyel vétóra. A politikai csatáknak otthont adó Európai Parlament (EP) igazságügyi bizottsága most jelentést készít a jogállamiság magyarországi helyzetéről. Ha ezt az EP kétharmados többséggel elfogadná – legkorábban idén ősszel –, akkor kerülhetne a „magyar ügy” abba a szakaszba, ahol a lengyeleké már most tart.
Lengyelországban a hatalmat informálisan, de egyértelműen Jaroslaw Kaczynski, a kőkonzervatív kormánypárt vezetője tartja a kezében. Tavaly év végén leváltotta Beata Szydlo miniszterelnököt, és helyére Mateusz Morawieckit ültette, aki most Budapestre látogatott.
A kormányfőváltáskor egyesek megfogalmaztak olyan illúziókat, hogy a derék, becsületes, jó katolikus, de a nemzetközi porondon – már pusztán a nyelvtudás hiánya miatt is – bizonytalanul mozgó Szydlo helyett Morawiecki, a világot ismerő, nyelveket beszélő bankár talán Európa-barátabb magatartást fog tanúsítani, és hatástalaníthatja a hetes cikk gyújtószerkezetét. Az új miniszterelnök eddigi megnyilvánulásai azonban semmiben nem igazolják ezeket a reményeket. A hang ugyan Morawieckié, de a kéz Kaczynskié.
