Mozi vagy házimozi?
Buda Andrea, a Cinema City marketing- és PR-igazgatója: Csakis MOZI, csupa nagybetűvel. A hangulat miatt is. Külföldön mindig elmegyek helyi moziba.
Kovács Bálint, az Index.hu kritikusa: Ha csak lehet, mozi, de nem pátoszból: egyszerűen a vászon mérete és hangtechnika lehetőségei sokszor képesek plusz egy dimenziót hozzáadni a filmhez 3D-szemüveg nélkül is. Elvi alapon nem érvelnék a házimozi ellen, sőt, inkább azt tartanám jónak, ha a streaming előretörésével párhuzamosan egyre elérhetőbb lenne a hasonló technika otthonra is.
Herendi Gábor filmrendező: Még mindig hiszek a moziban. Igazi közösségi élmény, amikor a nézők együtt élnek a filmmel. Fontosnak érzem, hogy egy program, el kell oda menni, beülni a sötétbe és semmi nem zavarja meg a film élvezetét.
Tóth Csaba, a VOX Mozimagazin főszerkesztő-helyettese: Még mindig a mozit preferálom, mert a varázsa utánozhatatlan, ám olyan nagy mennyiségben fogyasztom a filmeket, hogy időhiány miatt – már amit lehet – kénytelen vagyok otthon is nézni.
Köbli Norbert forgatókönyvíró: A legtöbb filmet otthon nézem, de havi háromszor-négyszer szeretek elbújni vadidegenekkel együtt egy sötét teremben, hogy a téglalap alakú, óriás kulcslyukon át rituálisan belessek mások életébe.
A legizgalmasabb magyar film 2017-ben
Buda Andrea: A Kincsem-ben tetszett, hogy széles körű célcsoportnak szól, s a profi marketinggel meg is tudták azt szólítani. Többször is láttam, nem untam sokadszorra sem. Az Aurora Borealis sztorija megérintett (szeretek sírni a filmeken), s nagyon elgondolkodtatónak találtam az 1945-öt. Imádom a Budapest Noir korát, s lenyűgöző, hogy a mostani Budapesten helyszínek drasztikus megváltoztatása nélkül el lehet játszani ezeket az éveket. Drukkolok a Testről és lélekről sikeréért az Oscaron.
Kovács Bálint: Testről és lélekről. Szinte teljesen tökéletes, abszolút egyéni látásmóddal, újszerű nézőpontból és eszközökkel, ráadásul hihetetlenül okosan képes a témájáról beszélni, ami – az emberi kommunikáció, megértés és közeledés nehézségei – egyike a legfontosabbaknak.
Herendi Gábor: A Kincsemen kívül? Nagy rajongója vagyok Enyedi Ildi Testről és Lélekről című filmjének, de nagyon szeretem az inkubátor programban elkészült Hetedik Alabárdost, amely sajnos méltánytalanul kevés nézőt produkált.
Tóth Csaba: A Pappa Pia. Megmutatta, mi sül ki abból Magyarországon, ha egy produkció megrendelésre készül, és a megrendelőn kívül egyik alkotója sem hisz benne igazán.
Köbli Norbert: Jó év volt ez a magyar filmnek. Ha csak egyet emelhetek ki: A Viszkis.
Hollywoodi kedvenc 2017-ből
Buda Andrea: Szeretem az igaz történeteket, így elgondolkodtatott a Számolás joga. Meglepő volt a Tűnj el!, James McAvoy játéka az Összetörve című filmben nagyon sokáig bennem maradt.
Kovács Bálint: Dunkirk. Egyszerre tud minden képkockájával és hangjával ellenállhatatlanul hatásos lenni és abszolút mentesnek maradni a hatásvadászattól. Az elsőtől az utolsó percig lenyűgöző.
Herendi Gábor: A szörnyű című Nyomd, bébi, nyomd. Érdekes atmoszférájú stíluskavarodás, de jó. Mindvégig feszült, izgalmas karakterek, feszes dialógok, jó zene.
Tóth Csaba: Jarmusch az Hollywood? Inkább csak Amerika. A Patersont mondanám, de helyette inkább a Wind River – Gyilkos nyomont mondom, amiben minden ott volt, amit Hollywood fénykorában, a hetvenes években szeretni lehetett.
Köbli Norbert: Stephen King: Az. Sírtam, nevettem, féltem, drukkoltam. Ritkán van film rám ilyen hatással.
A legjobb európai film
Buda Andrea: A Négyzet. És amit többször láttam mind a humora, mind a mögöttes mondanivalója miatt, az az olasz Teljesen idegenek. Sokaknak ajánlottam.
Kovács Bálint: A Testről és lélekről nemzettől függetlenül az év legjobb filmje volt, az egyetlen, amelyről azt éreztem, filmtörténeti jelentőségű, mert mindenhez képest újat tud mutatni, amit eddig a filmekről tudtam.
Herendi Gábor: Teljesen idegenek. Igazi kamaradráma egy szobában, fantasztikus olasz színészekkel.
Tóth Csaba: Testről és lélekről és Lady Macbeth holtverseny lehet? Mindkettő egy nő öntudatra ébredésének története, és azt meséli el, mi történik, ha végre megpróbálják a kezükbe venni az irányítást. Mégsem különbözhetnének jobban egymástól.
Köbli Norbert: Nem idei, de magyarul csak idén jelent meg az Aknák földjén (más címen: Homok alatt) című német-dán II. világháborús dráma. Kitűnő, szívből ajánlom.
Teljesen idegenek - Az alkotás díjjal is büszkélkedhet
Alkotó, akitől bármit megnézne
Buda Andrea: Imádom a francia humort, a François Ozon-filmeket biztosan megnézem. Mióta láttam moziban Szász Attila Félvilág című filmjét, tőle is jöhet bármi. Nemrég voltam az Azt beszélik a városban – bűnügyi történetek, pletykák Budapesten városnéző túrán, nagyon kíváncsi vagyok, Szász János miként dolgozta fel a sztorit, amiről ott meséltek, a Hentes, a kurva és a félszemű filmjében.
Kovács Bálint: Taika Waitititől a Hétköznapi vámpírok és a Vademberek hajszája után bármit, még egy nélküle teljesen érdektelen Thor 3-at is megnéztem. Annál nagyobbat csalódtam. Marad Sean Baker a Tangerine után a Floridai álommal, illetve Martin McDonagh az Erőszakik meg a teljes eddigi életműve után a Három óriásplakát Ebbing határában-nal: ők ketten tényleg csúcsformában vannak.
Herendi Gábor: Alejandro Inarritu. Elképesztő atmoszférateremtő.
Tóth Csaba: Damien Chazelle. Idén nem volt új filmje, de bármit csinál, rohanok meglesni.
Köbli Norbert: Haneke, David Lynch, Woody Allen.
