- Hazugságvizsgálót szeretnék. Az bebizonyítaná, hogy igazat mondok.
Ezt ismételgeti Bán István, Pusztahencse december 17-én megválasztott polgármestere, akit a Tolna Megyei Területi Választási Bizottság utóbb megfosztott tisztségétől. A Pakstól 8 kilométerre fekvő faluban szinte mindenki támogatna egy ilyen vizsgálatot: a 950 lelkes település lakói szeretnének tisztán látni.
Az országos visszhangot kiváltó ügy előzményei 2014-re nyúlnak vissza. Akkor már 12 éve Lengyel Jánosné volt Pusztahencse polgármestere, ám a faluvezető nyugdíjba ment, és megüresedett posztjáért öt független jelölt indult harcba. A paksi erőmű nyugdíjas villanyszerelője, Bán István látszott a legesélyesebbnek, mivel húsz éven át nagy bizalmat élvező, helyi képviselő volt a faluban, ám 21 voksnyi előnnyel legyőzte őt Iker Ibolya, az óvoda vezetője. A tanító és táncpedagógus végzettségű Iker hencsei származású, pályáját szülőfaluja iskolájában kezdte, aztán évtizedekig másutt szolgált, és családjával a szomszédos Györkönyben telepedett meg. Onnan ingázott Pusztahencsére, miután 2013-ban megbízták őt egy évre az óvoda irányításával.
Bán és Iker szembenállása hamar megosztotta a hét tagú képviselő-testületet. 2015 tavaszán Bán írt egy levelet a képviselőtársainak, amiben úgy fogalmazott, hogy nem jár be a testületi ülésekre, amíg nem lesz rend az önkormányzatnál. Tíz hónap után viszont bejött, mivel úgy látta, hogy a polgármester rendszeresen a testületet megkerülve hoz milliós döntéseket, és más nevén vesz fel útiköltségtérítést. Több feljelentést is tett, hűtlen kezelés, hivatali visszaélés és okirathamisítás gyanújával, Iker viszont őt jelentette fel rágalmazásért, mondván: Bán a testületi tagok előtt korruptnak láttatta őt.
A testület megfosztotta a polgármestert attól, hogy akár egy forintról is egyedül döntsön. A konfliktus odáig fajult, hogy Bán 2017 szeptemberében azt javasolta, oszlassa fel magát a testület, s az előterjesztést a grémium 5:2 arányban megszavazta. Időközi választást írtak ki, és azon, december 17-én Bán 19 szavazat különbséggel legyőzte Iker Ibolyát. Két nappal később Iker megtámadta az eredményt, szerinte ugyanis Bán a voksolás napján a választási helyiségtől tíz méterre kampányolt, már pedig ez a törvény szerint 150 méteren belül tilos. A beadványhoz csatoltak egy levelet, amin 212 helybéli tanúsítja, hogy tudomásuk szerint Bán ötezer forintot ígért azoknak, akik rá szavaznak. A helyi választási bizottság elutasította a panaszt, a területi viszont hatályon kívül helyezte a választás eredményét. A határozatot Bán megfellebbezte, így a pécsi táblabíróság elé kerül az eset.
Bán István állítja, hogy a választás napján nem kampányolt, nem tett mást, csak beszélgetett a barátaival. A 63 éves férfi attól összeomlott, hogy vetélytársa beadványa őt választási csalásba keveri. A köpcös villanyszerelő otthon a szőnyegre ülve, az ágy szélének támasztja fájós derekát, s hangja elcsuklik, amikor odaérünk, hogy ajánlott-e pénzt a rá voksolóknak:
– Hogy tettem volna ilyet? – kérdez vissza. – Még csak olyat se mondtam, ami félreérthető lett volna.
Bán azt gondolja, hogy a segélyre szorulók – a polgármestertől való függésük miatt – írták alá a szavazatvásárlásról szóló nyilatkozatot. Elmondja, hogy a választás hetében kilencven rászoruló kapott 3-3 mázsa tűzifát a polgármester-asszonytól, úgy véli, főleg ők és családtagjaik írhattak alá. A faluban 56 regisztrált állástalan van, az aktív korúak csaknem ötöde, nekik és családjuknak a közmunka és a segély jelenti a megélhetést.
Iker Ibolya nem állítja, hogy Bán megvette a voksolókat, úgy fogalmaz, hogy semmi köze a 212 szignóval ellátott nyilatkozathoz. Nem ő kérte és szervezte a gyűjtést, neki csak elhozták a helybéliek (hogy kik hozták, azt nem árulja el), s ő kötelességének érezte, hogy csatolja ezt a dokumentumot a beadványához.
A pusztahencseiek roppant mód szégyellik, hogy a sajtóban falujuk egy csalásról híresült el. Megfaggattam vagy félszáz helybélit, s a kérdezettek túlnyomó többsége elképzelhetetlennek tartja, hogy Bán fizetett volna a voksokért.
– Ugyan! – utasította el ezt a feltételezést egy harmincas éveiben járó, kivitelezőcégnél dolgozó férfi a falu kocsmájában. – A Pista bácsi még egy fröccsöt se fogad senkitől, mert akkor az illetőt vissza kell hívnia, és azt már a többiek félreértenék.
Az ivóban kvaterkázó féltucat hencsei buzgón bólogat, hogy ez nagyon így van. Mindjárt hozzáteszik, hogy a 212 aláíró legalább fele egy olyan papírt írt alá, amin az állt: „nem értek egyet a választás eredményével”. Később írták rá azt, hogy tudnak az ötezer forintos ajánlatról. Most már ők visszavonnák az aláírásukat, de félnek, hogy akkor eljárás indul ellenük a hamis tanúságért. Ugyanezt erősíti az utcán megszólított Béda György, gépkocsivezető, és a társaságában lévő négy helybéli asszony is, a 48 esztendős férfi hozzáteszi:
– A falut annyira felháborította ez a hazugság, hogy ha mégis lesz új választás, akkor Bán István sokkal nagyobb arányban nyer majd, mint múltkor, mert a hencseiek nagyon megharagudtak Ibolyára.
Iker Ibolya leghűbb támogatói viszont nem tartják kizártnak, hogy megtörtént a Bán Istvánnak tulajdonított szavazatvásárlás.
– Beszéltem olyan asszonnyal, aki állítja, hogy neki ajánlott pénzt a Pista bácsi – mondja Fazekas Sándor. A fakitermelésen dolgozó, 55 éves, apró termetű, bajszos férfi megjegyzi, hogy Iker Ibolya három év alatt 100 milliót hozott a falunak, így új konyha, orvosi rendelő épült, szépült a község, Ibolya tájékozottabb és jobb kapcsolatokkal rendelkezik, mint Bán, ezért hagyni kellett volna, hogy töltse ki mandátumát.
Azt amúgy Fazekas nem cáfolja, hogy a nyilatkozaton szereplő aláírások gyűjtésében neki is szerepe volt, szerinte azonban az aláírók közül talán ketten vagy hárman állították, pénzt ígért nekik Bán István. A többiek csak azt vállalták, hogy hallottak erről. Hogy azonban ki azok, akik ajánlatot kaptak Bántól, azt Fazekas nem árulja el, így nem kereshetem meg őket.
Az ügyben a pécsi táblabíróság hoz majd jogerős ítéletet.
