Tarjáni Ferenc 1938. szeptember 11-én született Dorogon, ahol először hegedűn kezdett tanulni, de egy csuklótörés véget vetett hegedűsi karrierjének. 1961-ben kürtösként a Zeneművészeti Szakiskolában végezte tanulmányait. 1957-tól a Postás Szimfonikus Zenekar, 1958-től a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának első kürtöse, szólamvezetője volt.
Szólistaként a legnagyobbakkal játszott a Royal Philharmonic Orchestrától a Berlini Filharmonikusokig és a Moszkvai Szimfonikus Zenekarig, fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban is. Szólózott Leopold Stokowski, Charles Münch vezénylete alatt, és ő volt Ferencsik János első rézfúvós szólistája. Kortárs magyar zeneszerzők egész sora komponált versenyművet számára (Dávid Gyula, Hidas Frigyes, Farkas Ferenc, Soproni József, Láng István). Több tucat szóló- és kamaralemez-felvétele jelent meg, lemezei közül kiemelkedik Brahms Kürttriója, amelyet Ránki Dezsővel és Takács-Nagy Gáborral rögzített.
Számos nemzetközi hangszeres versenyen nyert díjat. Művészetét 1965-ben és 1967-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1975-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címmel, 2004-ben Bartók-Pásztory-díjjal ismerték el.
