"Olyan üzlet ez, ahová tökéletes biztossággal megyek, és csak azt mondom el, hogy mit szeretnék főzni, milyen ételre vágyom, és már adják is a hozzávalót."
Egyre kevesebb az olyan pesti üzlet, ahol ismerősként fogadják a törzsvásárlókat, vagyis ahová a polgárok nem csupán a vágyott portékáért járnak be, hanem egy kis tereferélés reményében is. A kevesek egyike az újlipótvárosi Húsimádó Húsbolt; az ikonikus üzletet azonban a megszűnés fenyegeti a körülötte lakók egy részének kifogásai miatt.
Hová fogok majd járni?
Bächer Iván így írt a Húsimádóról: "Jó bolt a Sülysápról származó, de ma már Budakesziről ingázó Pistié. Egyébként patinás maga az üzlet is: a ház felépülte, tehát 1930 óta húst mérnek itt. Persze a tulajdonosok változtak, de a profil, nem - ritkaság minálunk az ilyesmi." Mostanában azonban élesen merül fel a kérdés, hogy van-e jövője ennek a méltán híres intézménynek, vagy bezárják és a helyén esetleg ingatlaniroda vagy szolárium nyílik?
Híres fotográfusunk, Friedmann Endre csalódott a hír hallatán.
– Akkor én majd hová fogok járni? – kérdezi szinte magától, amikor kilépünk a Húsimádóból. – Csak ebben a húsboltban bízom, máshol igen ritkán és mindig fenntartásokkal vásárolok – teszi hozzá komoran és befordul az egyik élelmiszerlánc üzletébe.
Rédei Évának, a közeli legendás könyvesbolt tulajdonosának Pisti és a Húsimádó a mindennapok része.
– Amióta megismertem, már nem is tudom hány éve, de mindenképpen Bächer Ivánnak köszönhetően, egyáltalán nem veszek máshol húsfélét, mert Pisti, és mindenki, aki ott dolgozik, csak jó szót, elismerést érdemel. Előfordult olyan is, hogy valamilyen húsról lebeszéltek - "azt most ne vigye, Évike" -, és tudom, hogy mindig megbízhatok ebben a már nem is hentesboltnak nevezhető különleges baráti találkozóhelyben. Szinte nincs lehetetlen, teljesíthetetlen kérés, ha kell a füstölt marhaszegytől a libacombig, bármit bármikor felvágva, felszeletelve, vagy megsütve is kaphatok. Rengetegszer vásároltam itt sólethez valót, indultunk is közös sóletversenyen többször, ahol nem a díj volt a fontos, hanem a találkozás mindazokkal az emberekkel, akiknek ugyancsak életformájává vált a Húsimádóban való szinte napi vásárlás. Nem mellékesen, Bächer Iván lett a nyertes – mosolyog Rédei Éva.
– Őszinte leszek, én azt se tudtam, mi a neve annak a hentesboltnak, amelyikbe lassan húsz éve járok szaftos kolbászt, hurkát enni, ahol evés közben jót lehet beszélgetni, ahol kérésre félreteszik a kiválasztott húst, ami biztosan olyan lesz, amilyennek elképzelted. Húsimádó! - ez a bolt neve. Profilváltás fenyegeti, lehet. Na, azt azért mégse! – Havas Henrik is azt szeretné, ha maradna…
A Húsimádó hatása alá került az egykori legendás vízilabdázó is:
– Imádok vásárolni, én vagyok a család beszerzője. A famíliám nő tagjai hétről-hétre engem bíznak meg azzal, hogy a vasárnapi, vagy épp az ünnepi ebéd, vacsora alapanyagait szerezzem be. Nem is tudom, mitévő lennék, ha a Húsimádó megszűnne… – gondolkodik el a hentes esetleges bezárásán Szívós István. – Itt nem tudok olyasmit kérni, amit nem kaphatok meg. Csodálatos szűzpecsenyéket, dagadókat adnak, és mindent konyhakészen tesznek a kosaramba! A valódi kritikusok azonban természetesen a családom nőtagjai, akik eddig vagy elégedettek voltak, vagy szinte úgy áradoztak a húsokat látván, mint valami műalkotáson – hadarja sikerélményeit olimpiai és világbajnok sportoló.
Bodrogi Gyulát megriasztotta az esetleges bezárásról szóló hír.
– Nagyon régóta járok a Húsimádóba vásárolni. Ha valaki tanácsot kér, őket ajánlom, mert nekem még nem okoztak csalódást, örömet annál többet. Olyan üzlet ez, ahová tökéletes biztossággal megyek, és csak azt mondom el, hogy mit szeretnék főzni, milyen ételre vágyom, és már adják is a hozzávalót. Ők barátok, ismerik az ízlésemet, még azt is tudják, melyik töpörtyűt szeretem. Nagyon szépen kérem, ne vegyék el tőlünk ezt az oly ritka finomságot. Tudom, hogy senkiben nincs rosszindulat, ezért kérem, hogy vegyék figyelembe a vásárlókat, akik évtizedek óta ebben a húsboltban találnak örömet és biztonságot! – osztja meg féltő gondolatait a színész, s párja, Vass Angéla egykori modell helyesel.
Zaj, csótányok, zsírszag
– A vásárlók csupán az egyik oldalt látják, ők nem élnek együtt a hentesbolttal, ahol már hajnalban megkezdődik az üzem – panaszkodik G. A., a ház egyik legrégebbi lakója. – Ilyenkor ugyanis már hozzák az árut. A beszállítók a földön húzzák a ládákat, csapkodják a hűtőkocsi ajtaját, majd elkezdődik a félsertések feldarabolása, amelyet a falak több emeletnyi magasságig közvetítenek. Továbbá a tőlünk bérelt pincében elkezdik sütni a sok húsfélét, s mindezek miatt a szépen felújított udvarunkban elviselhetetlen zsírszag terjeng – teszi hozzá szelíd stílusban.
– A pincekonyha működése miatt megjelentek az undorító csótányok – veszi át a szót Sz. L., egy másik régi lakó, aki szintén nem kívánta nevét adni írásunkhoz. – Ráadásul, bűz terjeng az udvaron, mert kiáramlik a pincéből a zsírszag, amikor nyitják-csukják az ajtaját, de a húsmaradékok is "szagosak". A pincére egyébként is szükségünk van, mert ott található házunk egyetlen közösségi WC-je, ahol a nálunk megforduló munkások, szolgáltatók elvégezhetik a dolgukat, tisztálkodhatnak, továbbá biciklitárolót szeretnénk kialakítani benne – sorolja kifogásaikat és terveiket az idős őslakos.
A ház névtelenségbe burkolózó közös képviselője szerint a környező épületek több lakója is a hentesüzlet régi működésére vágyik, ez állhat például az utcai árusító asztal polgármesteri hivatal általi megszüntetése mögött.
– A járdán álló asztal engedélyének visszavonását nem mi kezdeményeztük, de az igaz, szeretnénk, ha a Húsimádó hústermékeket árulna, és nem készítene sült húsokat, sült krumplit, vagy legalább másutt sütné meg őket. Nem ellenezzük az 1930-as évek óta működő bolt létezését, de a mi újlipótvárosi környezetünkbe nem illik bele az ilyen vásári, lacikonyha-szerű hangulat. Legalábbis ezt vallják azok a lakók, akik a bolt szomszédságában élnek – állítja a lakástulajdonosok képviselője.
– Amint tetszik látni az én ablakaim pontosan a pincekonyha fölött helyezkednek el, de én nem panaszkodom, hiszen semmiféle sült olajszagot nem érzek – mond ellent derűsen a többi lakónak mindenki Juditkája, a nyugdíjas házmester.
– Több mint hárommillió forintot költöttünk a hétemeletes ház tetejére kivezetett szagelszívó-rendszerünkre, a rovarirtó szakember pedig olyan rendszeresen keres fel bennünket, mintha hazajárna – válaszol a lakók kifogásaira Kutiné Katalin a Húsimádó tulajdonosa. – Továbbá felhívtuk a beszállítók figyelmét, hogy a lehető legcsendesebben hordják be az árujukat és persze maximálisan odafigyelünk a tisztaságra. Fontos kiemelnem, hogy ha megszűnik a meleg-étel készítésének lehetősége, nem tudjuk rentábilisan fenntartani az üzletünket, amely velünk együtt, hiszen a férjemmel együtt mi is itt dolgozunk, nyolc családot tart el. Vagyis rákényszerülünk a bolt eladására – teszi hozzá komoran Kutiné Katalin.
Libanyaktól a marhaszegyig
Neves szakácsok is járnak a Húsimádóba, mert a tévé képernyőjén is szépen mutató, illetve a magazinokba jól fotózható „anyagot” kapnak.
– A Húsimádó igazi újlipóciai intézmény, el sem tudom képzelni a hétköznapi és hétvégi főzéseimet nélkülük. Pistiék bármit megszereznek, ha ételfotózáshoz azonnal libanyakra volt szükségem, azt, ha ritkán kapható füstölt marhaszegyre, akkor azt. Szólnak, ha véres hurkából a sváb, zsemlés töltelékes érkezik, tavaly pedig az egyik hentes, Tomika tippjei alapján életem legjobb töltött káposztáját készítettem el. És akkor a készen kapható, rántott borjúlábról még nem is beszéltünk – nyel nagyokat Mautner Zsófi, országos hírű gasztroblogger.
A legutóbb országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakban Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök is felkereste a Húsimádót. Először annak rendje és módja szerint hirdette pártja, illetve személyes politikai terveit, majd hirtelen megéhezett…
- Számunkra teljesen váratlanul jelent meg Gyurcsány úr és némi hivatalos szpícset követően észrevette az igazán széles meleg-étel választékunkat és rántott csirkemájat rendelt majonézzel. Ekkor nagy csönd támadt a boltban, majd azután, hogy elkezdte jóízűen falni, teljesen megváltozott a hangulat - köznapi témák kerültek elő. Fletó - ahogyan mi egymás közt barátságosan hívjuk - evett, a körülötte lévő munkatársai és a többi vevő pedig a különleges húsételekről beszéltek. Oldott, derűs hangulatban telt a kampányidőszak - mondja kacagva Sass József hentes, a bolt oszlopos tagja.
– A jó hentes jó húst ad. Embereket etetni felelősség is. A Húsimádó a főhentesem. Nem vagyok gyakorlatlan háziasszony, de náluk mindig kapok egy kis plusz tudást. Így vágjam, úgy pácoljam, így hártyázzam, meddig süssem. Nem csak egyszerű bolt ez az üzlet, hanem gasztroközpont, tanácsadással, csapatépítéssel. Kár lenne értük. Nem akarok polgári engedetlenséggel fenyegetőzni, de ha bank vagy ingatlanos lesz a helyén, juszt is be fogok kiabálni: "Szia Tamás, jött szűzérme?" - mondja egy törzsvásárló.
– Újlipótváros az egyik utolsó magyar városok egyike. Ezt azért merem ilyen határozottan kijelenteni, mert itt máig fennmaradhattak azok az üzletek, vendéglők, intézmények, parkok és egyéb közösségi helyek, amelyeket hosszú évtizedek óta ugyanott talál az őslakos. A Húsimádó is örömet okoz, hiszen ősidők óta ott vár bennünket, ahol régen is, ráadásul egyre fokozódó minőséggel. Ez vonatkozik a kiszolgálásra és a termékekre egyaránt. Itt nevén szólítják a vevőt – még engem is -, ismerik a vásárlók igényeit és mindig felhívják az ember figyelmét az újdonságokra, a friss szezonális termékekre, finomságokra. Éppen ezért a Húsimádó sokkal több, mint egy hentesüzlet – mondja rajongva Bárándy Péter ügyvéd.
Az újságíró pedig úgy látja, azt reméli, hogy a nézeteltéréseket nyugodt, civilizált módon egyenként ki lehetne küszöbölni – mindenki teljes megelégedésére.
