Itt a karácsony, a szeretet ünnepe, ilyenkor a család együtt van, és általában jókat esznek. Miről is lehetne ilyenkor a politika helyett beszélni, mint a gasztronómiáról, ami amúgy is nagy divattá vált az utóbbi években. A séfek különféle vetélkedőin túl, szinte minden tévécsatornán van egy gasztronómiával foglalkozó műsor. E lap szombati számaiban is rendszeresen megjelenik Bóta Gábor tollából egy-egy szerinte jó éttermet bemutató írás. Hát igen, ahogy a közmondás is tartja. kinek a pap, kinek a papné, tehát, hogy ki mi szerint ítéli meg a legjobb éttermet, az személyenként más és más.
A szerző írásait olvasva az az érzésem támadt, hogy szerény hazánkban csak az az étterem tartozhat a legjobbak közé, amelyik rendelkezik Michelin-csillaggal, de legalább jól hangzó külföldi neve van vagy minimum egy jó nevű idegen éttermi lánchoz tartozik. A hatalmas tányérokon minél kisebb adag étel legyen, a fő ételek lehetőleg őz, borjú, bárány, galamb, de ha már sertés, akkor legalább mangalica húsából készüljenek. Az ételek feltétlen tartalmazzanak olyan különlegességeket, mint a tenger kincsei, szarvas kolbász, zellerolaj, fenyőmag, pisztácia stb. Szégyenkezve bevallom, nem jártam még Michelin-csillagos étteremben, de tudom ajánlani kedvenc kispesti kisvendéglőmet, ahol hétfőre is ajánlatos előre asztalt foglalni.
