Története egyik legfontosabb regionális voksolásán Katalónia a függetlenségre szavazott az este közölt eső felmérések szerint. A La Vanguardia barcelonai napilap az urnazárás után nem sokkal közölte: legalább 67 mandátumot a függetlenségpárti erők szereztek meg (a parlamenti többség megszerzéséhez 68 mandátumra van szükség). A Köztársasági Baloldal (ERC) 34-36, a JuntsxCat 28-29, a radikális baloldali Népi Egység (CUP) 5-6 mandátumot szerezhetett.
A függetlenség egyoldalú kikiáltása óta az utcán csökkent a feszültség, ám a politikában nem. A közvélemény-kutatások az utolsó pillanatig rendkívül szoros küzdelmet jósoltak. A két fő irányt 3-3 párt képviseli. Önálló katalán köztársaságért küzd a JuntsxCat – a volt katalán vezető, Carles Puigdemont pártja –, a CUP, és a az ERC. Velük szemben Spanyolországban képzeli el a jövőt a centrista Ciudadanos, a Néppárt (PP) és a szocialisták helyi szervezete (PSC).
Kígyózó sorok alakultak ki több szavazóhelyiség előtt Katalóniában. Egyes pontokon 40 percet is várni kellett, de az emberek türelmesek voltak, hiszen tudták, hogy óriási a tét, nem csupán pártokra szavaznak: a függetlenség vagy az egység mellett teszik le voksukat.
A függetlenség egyoldalú kikiáltása, majd az arra adott válaszlépés – a katalán autonómia felfüggesztése – óta az utcán csökkent a feszültség, ám a politikában nem. Az utolsó felméréseken is szoros küzdelmet jósoltak a táborok között.
A két fő irányt 3-3 párt képviseli. Önálló katalán köztársaságért küzd a JuntsxCat – a volt katalán vezető, Carles Puigdemont pártja –, a radikális baloldali Népi Egység (CUP), és a Köztársasági Baloldal (ERC). Velük szemben Spanyolországban képzeli el a jövőt a centrista Ciudadanos, a Néppárt (PP) és a szocialisták helyi szervezete (PSC).
Az El País csütörtökön azt írta: a voksolást az egymillió bizonytalan katalán dönti el, a szavazásra jogosultak mintegy ötöde. A 68 mandátumot jelentő parlamenti többség megszerzésében nagy szerepe lesz még a radikális baloldali Podemos helyi szervezetének (CatECP) is, amely nem egységpárti, de a függetlenség egyoldalú kikiáltását sem támogatja.
A lapunknak nyilatkozó katalán alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín azt mondta: a voksolással aligha ér véget az elmúlt hónapokra jellemző bizonytalanság és feszültség, főleg, ha senki sem szerez abszolút többséget. A függetlenségpárti erők – amelyek egyáltalán nem egységesek, sok a feszültség közöttük, mert másképp képzelik el a célhoz vezető utat – aligha térnek le a mostani útról.
„Nem is annyira politikai, mintsem érzelmi motiváció hajtja őket. Már nem csak a függetlenségről szól az egész, hanem a szembenállásról Madriddal, az általuk igazságtalannak vélt 155 cikkelyről, és a vezetőik bebörtönzéséről” – mondta a katalán fővárosból a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós úgy látja, a függetlenség kikiáltásának kudarca óta ezek a pártok már egyre kevésbé hangoztatják, hogy mikor és hogyan szándékoznak kivívni a független köztársaságot, valamint milyen érvek szólnak mellette, egyszerűen azt hangoztatják, hogy a spanyol vezetés autoriter, ezért el kell szakadni. Ezzel a retorikával márpedig a szakértő szerint nem hagynak fel, akármilyen eredménnyel zárul is a választás, épp ezért a feszültség várhatóan megmarad a régióban.
Mérföldkövek az elmúlt hónapokban:
Június 9: Carles Puigdemont katalán vezető bejelenti, hogy október 1-jén rendezik meg a függetlenségi népszavazást.
Szeptember 7: a spanyol alkotmánybíróság felfüggeszti a népszavazást.
Október 1: A hivatalos végeredmény szerint 42 százalékos részvételi arány mellett 90 százalék voksolt a függetlenségre. A referendum napján a spanyol rendőrök sok esetben indokolatlan erőszakkal lépnek fel a szavazni vágyókkal szemben. A túlkapásnak több száz áldozata van.
Október 11: Mariano Rajoy spanyol kormányfő bejelenti, hogy aktiválják az alkotmány 155. cikkelyét, amely a katalán autonómia részleges felfüggesztését eredményezi.
Október 21: Mariano Rajoy feloszlatja a katalán parlamentet és új választásokat jelent be.
Október 27: Katalónia kikiáltja a függetlenséget. Leginkább szimbolikus lépésről van szó, hiszen a nemzetközi közösség döntő többsége nem ismeri el Katalóniát önálló köztársaságként, s a menesztett katalán kormány sem kísérli meg a hatalomátvételt.
Október 30: Carles Puigdemont Brüsszelbe menekül egykori kormánya négy másik tagjával. A volt vezető és számos másik politikus ellen zendülés, lázadás, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények miatt eljárás indul.
November 2-3: az egykori kormány kilenc tagját bebörtönzik. A legfontosabb függetlenségpárti civil szervezetek vezetői ekkor már hetek óta börtönben vannak. Puigdemont, és a négy Belgiumban bujkáló politikus ellen nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki.
December 5: visszavonják a nemzetközi elfogatóparancsot. Carles Puigdemont Belgiumból folytat választási kampányt. Azt állítja, hogy a függetlenségpárti egység győzelme esetén hazatér. Spanyolországban közben óvadék ellenében kiengedik a bebörtönzött politikusok többségét.
