Sok munkáltatónál hagyomány, hogy a két ünnep közötti leálláskor adja ki a munkavállalók bennmaradt szabadságát. Gyakori tévhit, hogy a munkavállaló maga köteles gondoskodni a szabadsága kivételéről, a munkáltatót csak adminisztratív kötelezettség terheli. Ezzel ellentétben a szabadságot a munkáltató – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – az esedékesség évében köteles kiadni. Évente hét nap szabadságot a munkáltató – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ha ezzel nem él a dolgozó, a munkáltatót terheli a kiadás kötelezettsége. A Munka törvénykönyve (Mt.) bizonyos esetekben azonban kivételszabályokkal teszi lehetővé, hogy az esedékes szabadság egy részét a munkáltató a tárgyévet követően adhassa ki - mondta Bohati Eszter, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda munkajogi csoportjának tagja.
Ha a szabadság igénybevétele még ebben az évben megkezdődik és csak öt nap "csúszik át" jövőre, akkor azt az ebben az évben kiadottnak kell tekinteni, de ettől kölcsönös megállapodás alapján el lehet térni.
Meg lehet állapodni abban is, hogy az életkor alapján járó pótszabadságot a munkáltató a jövő év végéig adja ki. Arra is van lehetőség, hogy ha a dolgozónál felmerült ok, például keresőképtelensége miatt nem lehetett tárgyévben kiadni, akkor a fennmaradó napokat az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni.
Ha a munkáltató részéről kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését súlyosan érintő ok merül fel, akkor - ha a hatályban lévő kollektív szerződés ezt lehetővé teszi - a foglalkoztató jogosult a szabadság egynegyedét a következő év március 31-ig átvinni, és ezt eddig az időpontig kiadni.
Az elkövetkezendő pár napban célszerű számításba venni az eddig ki nem adott szabadságokat, és az azok kiadására nyitva álló lehetőségeket, hiszen ezzel számos cég kerülhet el komolyabb, akár munkajogi perekkel, esetleges bírságokkal járó problémákat.
