;

szerzetesek;furisták;

- Kácsor Zsolt: Út a furisták felé

Mire a dombtetőn fölépült a szentély, az érthetetlen nevű szerzeteseket furistáknak kezdték hívni a Tök Alsóban. Doktor Agy volt a névadó, aki a pultos Laci hümmögésére, miszerint ezek a szentélyépítő jövevények nagyon furcsák, azonnal rávágta, hogy azért, mert biztos furisták. Hogy mi lehetett a céljuk, azt rajtuk kívül senki sem tudta, a polgármester sem, aki falugyűlésen kényszerült magyarázkodni a különös lepleket viselő szerzetesek megtelepedése miatt. Nem rossz emberek ezek, mondta a polgármester, pedig nem az érdekelte a lakosságot, hogy rossz emberek-e a furisták, vagy jók, hanem az, hogy miért ide jöttek? Annyi falu van ebben az országban, miért pont ide jöttek?

Doktor Agy – aki azzal érdemelte ki becenevét, hogy fiatalkorában két évig tanult az ELTE matematika-fizika szakán nappali tagozaton – felvetette, hogy a szentély tutira csak álca, igazából egy olajkút lehet, elképzelhető ugyanis, hogy a furisták olajat keresnek, s nem kizárt, hogy az orosz titkosszolgálat megbízásából. Amiből az következik, tette hozzá, hogy a szerzetesek között orosz titkos ügynökök is lehetnek. Habár ez a pár mondat a pultnál hangzott el két korty nagyfröccs között, egy héttel később az egész falu azt beszélte, hogy olajmezőt talált a falu alatt a KGB. A lakosság lázba jött. Azt kezdték számolgatni, hogy mennyivel ugrik meg az ingatlanok ára. Egy-egy lerobbant parasztházat eddig másfél-két millióért kínáltak, s az eladók hirtelen tízmilliós összegekben kezdtek gondolkodni. A kocsmában a gubis Gabi azt javasolta, hogy hívják ki az RTL Klubot, az majd kideríti az igazságot. Nem sikerült megtudni, hogy végül ki szólt a tévéseknek, mindenesetre a polgármester egyik délelőtt ordítva rontott be a Tök Alsóba, s miután csak Doktor Agyat találta ott, az ő arcába üvöltötte bele, hogy ha még egyszer rászabadítja a tévéseket, akkor ő mindenkit kicsinál. Doktor Agy hiába mentegetőzött, hogy nem ő volt a bűnös, a polgármester nehezen hagyta abba az üvöltést, és annyira belejött, hogy a pultos Lacinak is odavetette: húzza meg magát, különben ráhívja a NAV-ot. A pultos Laci azonnal bebizonyította, hogy ő bizony meghúzza magát: a polgármester füle hallatára egy napra kitiltotta Doktor Agyat a kocsmából. Ez súlyos büntetés volt, tekintettel arra, hogy Doktor Agy lelakott házában nem volt fűtés, úgyhogy ő a Tök Alsóba nem csak berúgni járt, hanem melegedni. Sokszor magyarázta, hogy a szakállát is csak azért nem nyírja, mert melegíti a szőr. Miután egy napra kitiltották, keserű képpel távozott, de pontosan huszonnégy óra múlva diadalmasan visszatért, és újra az az ELTE matematika-fizika szakán harminc évvel ezelőtt szerzett élményeiről mesélt. Szokása volt, hogy a saját mozgását matematikai fogalmakkal írta le, ha például elesett hazafelé menet, azt ő Brown-féle elhajlásnak nevezte. Arról tapintatosan hallgatott, hogy korán jelentkező alkoholizmusa miatt kényszerült abbahagyni egyetemi tanulmányait, ám azt újra és újra elmesélte, hogy a sztochasztikus folyamatokról már másodéves korában szemináriumot vezetett az elsőéveseknek. Ezt a falubeliek természetesen képtelenségnek tartották, igaz, azt nem tudták pontosan, hogy mi is az a szeminárium. Ha kinevették, Doktor Agy udvariasan együtt röhögcsélt a többiekkel, mert mások kioktatásával nem akarta kockáztatni az ingyen piát. Leginkább a kamaszoknak szeretett volna beszélni a matematikáról, de a helyi tinédzserek már nem jártak kocsmába, ők nem ittak, hanem drogoztak: Pestről jött az anyag, s már pár száz forintért lehetett olyan kábítószert kapni, amitől sokkal jobban kiütötték magukat, mintha berúgtak volna. A pultos Laci a kábítószert elnevezte kábítószarnak, de a kocsmája forgalmán ez sem segített. Sokan elmaradtak amiatt is, mert a kocsmából idővel eltűntek a játékgépek, pedig Doktor Agy a betépett és/vagy berúgott játékosok számára szívesen tartott kiselőadást a véletlenszerű mozgások természetének mibenlétéről, sőt, rendszeresen levezette nekik, hogy hosszú távon biztosan veszítenek, hiszen az efféle nem kombinatorikus játékokban nem léteznek nyerő stratégiák. De sosem hallgattak rá, mert nem bíztak az idegen szavakban.

A dombtetőn idővel egyre több furistát lehetett látni. Lobogó leplekben jártak, kopaszra volt borotválva a fejük, és nem vegyültek a falubeliekkel, legalábbis soha nem látták őket részegen a Tök Alsóban. A furista név olyannyira rajtuk maradt, hogy amikor a dombtetőre vezető mellékút tövében a közmunkások felállítottak egy útjelző táblát, s rászögeztek egy nyíl alakúra faragott lécet, azt írták rá nagy, ákom-bákom betűkkel: ÚT A FURISTÁK FELÉ.

Ez a nyíl igazította útba a hónapról-hónapra egyre nagyobb számban érkező kirándulókat, akik alapvetően a szentélyre voltak kíváncsiak, de a pultos Laci örömére a látogatás előtt és után mindig betértek a Tök Alsóba is. A furisták látogatóik révén jelentősen föllendítették a Tök Alsó forgalmát, bár nem ez lehetett a céljuk. Hogy mi lehetett a céljuk, azt továbbra sem lehetett tudni, ám a kocsmában úgymond „a miheztartás végett” újra és újra elhangzott Doktor Agy figyelmeztetése: akármennyit ittatok, soha ne becsüljétek alá a KGB szerepét. Amúgy Doktor Agy is nagyon örült a kocsmába egyre gyakrabban betérő idegeneknek, akiktől rendre megkérdezte, hogy odakint, a nagyvilágban mindenki értesült-e már róla, hogy a Wiener-folyamat majdnem biztosan folytonos martingál. Ne törődjenek vele, csak sokat ivott, legyintett ilyenkor a pultos Laci, Doktor Agy pedig udvariasan együtt röhögcsélt velük, mert nem kockáztatta az ingyen piát.

December elején éppen a pultos Laci vetette föl, hogy a furistákat meg kellene hívni a karácsonyi falunapra, annak ugyanis ő volt a rendezője – igaz, sokat nem kellett rendezni rajta, a karácsonyi falunap lényege ugyanis az volt, hogy a főtéren a pultos Laci hagyományosan fölállított egy lampionos sátrat, és hagyományosan kétszer annyiért adta a forralt bort, mint máskor. A lakosság hagyományosan szóvá tette az áremelkedést, mire a pultos Laci azzal vágott vissza, hogy ne pofázzatok, a karácsonyi hangulatot meg kell fizetni, a lakosság azonban pofázott tovább, és a férfiak karácsonykor hagyományosan inkább otthon rúgtak be, így olcsóbban megúszta a család az ünnepeket. A gubis Gabi fölajánlotta, hogy elmegy küldöttségbe a furistákhoz, és meghívja őket a karácsonyi falunapra, de Doktor Agy azt mondta, hogy ez a polgármester dolga, mert ő képviseli a falut. Ezen összevesztek, de legalább addig se unatkoztak. A kérdést az oldotta meg, hogy a közmunkások a polgármester intézkedésére a furisták szentélye előtt is kiplakátolták a karácsonyi falunap hírét, s beszámoltak róla, hogy a szentélyből több furistát láttak kisétálni, akik elolvasták a plakátot, majd szó nélkül visszasétáltak.

Karácsony előtt a pultos Laci a hagyományokkal ellentétben nem egy, hanem két darab lampionos sátrat állított fel a főtéren, mert bízott a furisták és a pesti tévések megérkezésében. Azzal számolt, hogy ha csak a fele furista eljön, ő már nullszaltón van. A nullszaldót azért hívta nullszaltónak, mert úgymond „a mai világban” halálugrásnak tartotta egy vállalkozás üzemeltetését, aminek egész biztosan nulla a vége.

A furisták azonban a karácsonyi ünnepek alatt ki se tolták az orrukat a szentélyből. Csak a szokásos halk csengettyűszó hallatszott a dombtető felől, a szerzeteseket nem lehetett látni. Ráadásul nem jöttek meg Pestről a tévések sem, pedig megígérték. A községházáról jó előre szóltak az RTL Klubnak, hogy jöjjenek ki hozzájuk forgatni, egészen biztosan szenzáció lesz belőle, hogy az a falu, ahol a KGB olajmezőt talált, idén most először együtt karácsonyozik a szerzetesekkel. Nem jönnek ezek a kurva tévések, bezzeg akkor itt hemzsegnének, ha azt ígértem volna, hogy kibelezem magam. Ezt a polgármestert mondta, mielőtt csalódottan hazament a falunapról.

Késő délután a pultos Laci a gőzölgő forralt boros edény mögött gubbasztott az egyik lampionos sátor alatt, s bánatosan kérdezte, hogy ezeknél a furistáknál vajon vannak-e tábori papok. Doktor Agy elmagyarázta, hogy a dombtetőn nem egy militáns, hanem egy pacifista jellegű, távol-keleti kultúra telepedett meg, mire a pultos Laci vállat vont, s azt válaszolta, hogy attól még ihatnának. De csak nem ittak, és a dombtetőről nem jött le ünnepelni senki. A pultos Laci este kilenc körül megunta a várakozást, és hazament, úgyhogy az ünnepi sátrak előtt késő éjjel már csak a gubis Gabi és Doktor Agy virrasztott, mert őket nem várta senki odahaza. Kavargatták a forralt bort, topogtak a kínai bakancsukkal a keményre fagyott földön, a gubis Gabi azt lehelte, hogy ku-hur-va-hi-de-heg van, mire Doktor Agy az egyetemi tanulmányaira támaszkodva arra emlékeztetett, hogy a termodinamika III. főtétele szerint a homogén szilárd és folyékony anyagok entrópiája az abszolút nulla hőmérséklethez közeledve nullához tart. Ettől melegem lesz szerinted, kérdezte a gubis Gabi, de Doktor Agy nem válaszolt, mert legszívesebben azt mondta volna neki, hogy Gabikám, te annyira nem számítasz, mintha meg se születtél volna. Összeveszni azonban nem akart vele.

Tizenegyig vártak, akkor belátták, hogy nem jött meg senki, se a furisták, se a tévések. Addigra megitták a langyosra hűlt, maradék forralt bort, fejenként úgy két litert, és az elfogyasztott mennyiség hatására Doktor Agy váratlanul közölte: hosszú-hosszú hónapok kemény, megfeszített munkája révén kidolgozta a megoldást a furista-sejtés bizonyítására, úgyhogy meg kell látogatnia a dombtetőt, ha már a dombtető nem látogatja meg az ünnepi falunapot. A gubis Gabi azt javasolta, hogy menjenek inkább haza, mert ő már kurvára átfagyott, de Doktor Agy eltökélt volt. Kijelentette, hogy véglegesen megoldotta a furista-kérdést, a fejében roppant elegáns megoldás született. Letette hát a poharát, és elindult a dombtető felé, a gubis Gabi pedig morogva követte, nem akart lemaradni semmiről, de nem volt miről lemaradni, mert Doktor Agy nem kapaszkodott föl egészen a szentélyig, csak addig az útjelző tábláig, amit a közmunkások állítottak föl még a tavasszal. Doktor Agy megállt a táblánál, két kézzel megfogta a nyíl alakúra faragott lécet, és elfordította a rudat a falu irányába. ÚT A FURISTÁK FELÉ. Ezt jelezte a tábla, s egyenesen az ünnep alkalmából addigra már alaposan berúgott és/vagy betépett falu felé mutatott. Ettől az elegáns megoldástól a gubis Gabinak leesett az álla. Na, most aztán jól átkúrtuk őket, rikkantotta boldogan, mire Doktor Agy figyelmeztetőleg fölemelte a mutatóujját, s azt dünnyögte: akármennyit is ittunk, soha ne becsüljük alá a KGB szerepét.