Lankás dombok, patakvölgyek, béke és nyugalom – első pillantásra Vizslás maga a béke szigete. A XIX. század közepétől a rendszerváltásig virágzó nógrádi bányavidéken fekvő kistelepülés azonban élt már meg szebb napokat is. 1925-ben Vizslás határában is vájatokat nyitottak a barnaszén kitermelésére, volt olyan időszak, amikor mindössze két-három olyan család lakott a faluban, amelyikben nem volt bányász. Az aranykornak 1993-ban lett vége, amikor a Nógrádi Szénbánya Rt. megszűnt. Azóta a falu lépésenként szorul ki az ország vérkeringéséből.
A Kiegyezés évében megnyitott Hatvan–Salgótarján-Somoskőújfalu vasútvonal például gyakorlatig kettészeli a települést, 2009 decembere óta mégsem szállhat fel itt senki a szerelvényekre. A Vizslást a negyedik ciklusban vezető gépészmérnök nem tudta megmenteni a megállót. – Eljött hozzám egy mérnök a hatvani üzemmérnökségről, hogy szárnyvonalakat kell bezárni – meséli a történteket Angyal Jenő. – Mondtam neki, ez egyike az ország első vasútvonalainak, mire ő, hogy gazdaságtalan, mert a vonatnak meg kell állni. De ha megáll, felszállnak az emberek és van bevétele a MÁV-nak, próbáltam győzködni. Erre azt felelte: egy fékezés kétezer forintba kerül. Jó, mondtam, akkor fizetünk másfél millió forintot évente, és fékezzen a vonat 750-et. Erre ő, úgy replikázott, hogy ne komolytalankodjak, majd megszüntették a megállót. Ott megy el a település közepén a vonat és nem áll meg, a személy se.
Minden megváltozott ezen a vidéken – állapítja meg a polgármester keserűen. Salgótarján majdnem 50 ezres lakosságából 36 ezer maradt, a rendszerváltáskori 240 ezer nógrádiból mára több mint 50 ezer elment. Megszűnt az összes nagy foglalkoztató a megyeszékhelyen és a bányákban, munka nélkül maradt vagy 25 ezer ember. Ezekbe az ipari üzemekbe Vizslásról is rengetegen jártak dolgozni, de az 1400 fős településről ma a fiatalok menekülnek Pestre, a Dunántúlra, leginkább külföldre munkahelyek után.
A polgármester úgy próbál ide csábítani vállalkozásokat, hogy a faluban nincs sem iparűzési, sem kommunális adó. – Ha az idén lenne egy komolyabb adóbevételünk, jövőre ennyivel csökkenne az állami támogatás – hangzik az érv. Mindenki jobban jár, ha van valamennyi helyben elérhető munkahely.
Pályázati pénzekben az utóbbi évek tapasztalatai alapján úgysem nagyon reménykedhetnek, bár idén először Vizslás is elnyert egy 120 milliós összeget vízelvezető rendszerek korszerűsítésére. Eddig egyetlen pályázatukra sem kaptak semmit, sőt a település működtetéséhez szükségesnél kisebb bevétellel rendelkező községek régi nevén „önhiki” támogatására (ma rendkívüli támogatás) is hiába pályáztak, 2010 óta csak egyszer jutott nekik másfél millió forint.
Erre mondja Angyal Jenő, hogy ahol érik, ütik a balos községeket. Ha másképp nem megy, akkor jönnek a hatósági ellenőrzések: volt olyan, hogy Vizsláson egyszerre kutakodott az ÁSZ, a NAV és az Államkincstár. – Az egészet azért csinálják, hogy néhány tízezer forintot vissza tudjanak venni az amúgy is padlón lévő településektől, nem véletlen, hogy a pénzügyes munkatársunk naponta készül felmondani – jellemzi a helyzetet a polgármester. Hozzáteszi, hogy mindezek mellé folyamatosan fel kell tölteni a település minden gazdálkodási vagy adókkal kapcsolatos adatát a kincstár ASP-nek nevezett elszámolási rendszerébe, a pénzügyesnek már besegít az alpolgármester, sőt lassan már a takarító is töltögeti a rendszert – fakad ki a polgármester.
– Vizslás költségvetése 110 millió évente, közös hivatalt tartunk fenn Bárnával és Mátraszelével, körjegyzőnk van, amin lehet, spórolunk – mutatja be a kistelepülések együttműködési kényszerét Angyal Jenő. Szerinte nem segíti a falvak helyzetét a közmunka feltupírozása, majd mostani leépítése sem. Vizsláson volt év, amikor 70-80 embert foglalkoztattak közmunkán, jövőre azonban már csak 25 fős lesz a létszám. A megmaradók nagy része nő, aki nem tud kemény fizikai munkát végezni, márpedig az árkok, hulladéklerakók tisztítására kellenének igazán emberek. De inkább nem kritizálja a rendszert – mondja egy legyintés kíséretében, mert egyszer már jogerősen 200 ezer forintra büntették, amiért a Belügyminisztérium egyik munkatársának kifejtette, hogy szerinte miért rossz az egész közfoglalkoztatási program. Az illető feljelentette, mondván, hogy életveszélyesen megfenyegette őt, holott csak azt fogalmazta meg, hogy a közmunka- rendszer halott elképzelés hosszú távon.
A hatalomban lévő kormánypárti vezetőkkel egyébként sem könnyű szerinte együttműködni, mert a józan észt is felülírja a politikai csatározás. Példaként említi, hogy amikor egy hivatali állásra végre jelentkezett egy szakképzett kisgyermekes fiatalasszony az előző ciklusban, akkor a salgótarjáni kistérség valamennyi polgármestere örömmel fogadta a tervét, hogy közösen tartsanak fenn egy családi bölcsődét, hisz ezekben a falvakban legtöbbször csak egy-két gyerek elhelyezése jelent gondot. Felajánlotta Salgótarján akkori fideszes polgármesterének, hogy avassa fel ő az új intézményt, legyen nagy médiavisszhangja a környéken, de Székyné Sztrémi Melinda az egész kezdeményezést elutasította. Angyal Jenő emlékei szerint ki is mondta, hogy ez szimpla politikai döntés. Így aztán most nincs családi napközi sem Vizsláson, sem a környék más kistelepülésén.
Van a faluban egy óvoda 40 gyerekkel, alsó tagozatos iskola 25 gyerekkel, a polgármester pedig fogja a fejét. Amíg az önkormányzat működtette az iskolát, addig vállalkozóként vitte a délutáni napközit a falu két tanítója. Mindenki jól járt, leginkább a gyerekek. Jött a KLIK és ma ugyanezt a munkát három tanító, igazgató és technikai személyzet látja el – értelemszerűen sokkal többért. Angyal Jenő levonja a következtetést: akárhogy változtatgatják, az állami intézményfenntartó egy nagy kádertemető, ahová el lehet dugni a másra alkalmatlannak bizonyult fideszeseket. Ráadásul az intézmény rezsikiadásait is rendre meg kell előlegezniük, ha nem akarják, hogy a szolgáltatók lekapcsolják a gázt vagy a villanyt. Vizslás vezetője a közösségi házra a legbüszkébb, amit önerőből fejlesztettek, építettek évről-évre. Rendezvényterem, konditerem, szolárium, konyha van benne, a faluból bárki kibérelheti, most készül hozzá egy bowlingpálya is. Legyen hol összejönni, szórakozni a fiataloknak. Hátha mégis itthon maradnak néhányan.
