Olyan ez, mint egy mese. Amely arról szól, hogy erős akarattal - no meg tehetséggel, ésszel, rátermettséggel - mindent el lehet érni, amire vágyunk. Pontos recept persze nincs, de jó példával szolgálhatunk. A mese azonban olyan, hogy mindig vannak meghökkentő részei. Esetünkben az, hogy egy valódi tévés személyiségről igyekszünk - szubjektív - portrét rajzolni, de az illető napjainkban legfeljebb vendégségben, interjúalanyként bukkan fel a stúdiókban. Dömsödi Gábornak azonban szinte az egész élete tele van fordulatokkal.
Francia nyelvtagozaton érettségizett, de természetesen másfelé indult. Közlekedés-marketing szakon szerzett diplomát, majd egészen másfajta céget alapított röviddel ezután. A Hardwork-Software GM lett a későbbi Microsystem Rt. egyik elődje lett, de addigra ő már nem volt ott. Azt mesélte, jó érzékkel mindig tovább állt, mire bárhol learathatta volna a sikert. Cégétől például azért távozott, mert úgy érezte, belehal, ha nem lehet rádiós. Így 1983-tól már a rádió Krónika rovatának munkatársa és dolgozott a legendás 168 Órában is. Mindez múló állapotnak bizonyult, mert úgy érezte, belehal, ha nem tévézhet. Addigra amúgy is összerúgta a port a Krónika akkori rovatvezetőjével. Mellesleg a rovatvezető Győri Béla volt, aki a rendszerváltás után Csurka István szóvivője lett. A nyolcvanas évek közepén azonban még mint az MSZMP kihelyezett embere minősítette politikailag megbízhatatlannak Dömsödit. Aki erre azzal válaszolt: "te viszont hülye vagy".
Hősünknek - mint addig annyiszor és azóta is - szerencséje volt, mert a TV Híradó akkori főszerkesztője rögtön odavette, s így megindulhatott tévés karrierje. Kezdetben riporter volt, majd Juszt Lászlóval felváltva vezette a szombat délutáni Híradót, amely egy kicsit más - korszerűbb - volt, mint hétköznapi társai. Képernyőre meg úgy került, hogy a WC-ben összefutott Aczél Endrével - ő volt a főszerkesztő -, aki megkérdezte tőle: "Dömöske, nem akarsz műsort vezetni?". A történet abszolút hihetetlen, de abban az időben magam is a Híradónál dolgoztam és tanúsíthatom, teljesen reális. Dömöske - hiszen gyakran hívtuk így - nagyon kedves fiú volt, szinte mindenkivel megtalálta a hangot, de ami ennél többet számított: tehetséges riporter volt, tele jó ötletekkel.
Nem is csoda, hogy tovább szárnyalt. Még a rendszerváltás előtt szerkesztő-műsorvezetője lett Magyarország első autós műsorának, az Autó2-nek. 1991-ben aztán régi rádiós barátjával, Friderikusz Sándorral produkciós irodát alapított, ez gyártotta - többek közt - a Friderikusz Show-t, amely minden idők magyar nézettségi rekordját tartja. Voltak más műsorai is, mígnem úgy érezte, egyáltalán nem hal bele, ha már nem lesz tévés. Akkor lapkiadó lett, de néhány év múltán mégis visszatért a képernyőre. Hajdú Péterrel együtt készítette és vezette a NÉVshowR című műsort, előbb a Magyar Televízióban, majd amikor onnan távozniuk kellett, az ATV-n.
Közben belekóstolt egy egészen másfajta életbe is. Minthogy időközben falura költözött - a Nógrád megyei Bokor községbe -, hát elindult a polgármesterségért. És kétszer meg is választották. 2003 és 2006 között, majd 2011-től vezette a települést. Ez jó iskolának bizonyult számára, hiszen 2014-ben már egy város első embere lett. Pásztón - újra függetlenként - legyőzte a Fidesz támogatásával indult Sisák Imrét, aki 1998-tól volt ott városvezető. Nem csekély büszkeséggel meséli mostanában, hogy rendbe tette a település pénzügyeit, ami persze nem kapott akkora nyilvánosságot, mint amikor nemrég ötmillió forintot talált lakása vécétartályában. Egy betörő rejtette oda a pénzt még hónapokkal korábban, de elfogták. Amikor kiengedték az előzetesből, megpróbálta megszerezni, csakhogy Dömsödi gyorsabbnak bizonyult nála, még úgy is, hogy ki kellett találnia, hol lehet a zsákmány. Amit aztán átadott a rendőröknek, de persze - amúgy Dömöskésen - hozzáfűzte: soha egyetlen forintot sem vett el senkitől, ami szokatlan egy politikustól.
Ebből az is kiderül, hogy napjainkban minek tartja magát. Igaz, amikor Kálmán Olga nemrég megkérdezte tőle, hogy műsorvezető akar lenni, vagy politikus, azt válaszolta, mindkettő, ebben a sorrendben. Ennek ellentmond, hogy már bejelentették, az LMP színeiben egyéni körzetben indul a 2018-as parlamenti választáson. Valóban hisz benne, hogy le lehet váltani a Fideszt, amely arra építi hatalmát, hogy mindig gyűlölni kell valakit. És ez a gyűlölet évtizedekre tönkretette az országot. A mostani helyzetet - így Dömsödi - már nem tudja elviselni, tehát szeretne együttműködni azokkal, akik változtatni akarnak. Minderről többször is a Hír Tv-ben beszélt. Vagyis átült a másik oldalra, már nem ő kérdez - pedig azt is nagyon jól tud.
Néha persze - mint afféle politikus - kicsit elveti a sulykot. Egy interjúban azt magyarázta, hogy életében eddig semmi értelmeset nem csinált, ideje volt tehát, hogy szerepet vállaljon a közéletben. Ismerve őt, ez így nem igaz, hiszen tévésként azért letett valamit az asztalra. De fogadjuk el, hogy újra tovább akar lépni. És igaza volt annak az embernek - egy volt kormányőrnek -, aki a közelmúltban azt mondta neki, "maga 86-ban is ugyanazt mondta, mint ma". Ennél nagyobb dicséretét aligha kaphat valaki.
Tehát: hajrá Dömöske!
