Doug Jones megválasztásával Alabama állam 1992 óta először küld demokrata párti politikust a szenátusba. Ezzel most hajszálvékonyra, 51-49-re csökken a republikánus többség az amerikai kongresszus felső házában. Azért kellett pótválasztást tartani Alabamában, mert Jeff Sessions korábbi alabamai szenátor megkapta az igazságügyi tárca irányítását.
A Donald Trump elnök által pártfogolt, kőkonzervatív republikánus jelöltet, Roy Moore-t már azelőtt is sokan a párt súlyos tehertételének tartották, hogy hangot kapott volna vele szemben az évtizedekkel ezelőtti szexuális molesztálások vádja. Trump ugyan Twitter-üzenetben gratulált a győztesnek, de azt is írta, hogy a republikánusok nagyon rövid időn belül ismét versenybe fognak szállni ezért a szenátusi helyért. Nem pontosította, hogy mire gondol - Jones mandátuma 2021-ben jár le -, csak annyit tett hozzá, hogy „soha nincs vége”.
Amerikai politikai elemzők ugyanakkor úgy értékelik a történteket, hogy ismét bebizonyosodott: az elnök nem számíthat a republikánus szavazóközönség feltétlen támogatására. A borotvaélen táncoló szenátusi többség birtokában Trump egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy keresztül tudja vinni a törvényhozáson a felettébb megosztó jellegű adóreformját, költségvetési javaslatát és az egészségügyi ellátáshoz való jogosultság megnyirbálását jelentő változtatási terveit. A kongresszus republikánus köreiben most azt rebesgetik, hogy a vállalkozások és a tehetősek jelentős adócsökkentésével járó adóreform ügyében még Jones hivatalba lépése előtt meg kellene tartani a szavazást – csakhogy a pontos és végleges számokat még most sem „munkálták ki”.
"Nemcsak Alabama államban, de az egész országnak megmutattuk az utat, hogy képesek vagyunk összefogni" - hangoztatta hívei előtt az alabamai Birminghamben a győztes, aki szerint ez a választás a méltóságról és a tiszteletről szólt.
Az elemzők abban látják Jones győzelmének a titkát, hogy fellépésével az afroamerikaiaktól a fehér liberálisokon át a mérsékelt republikánusokig terjedő széles koalíciót volt képes kialakítani. Az afroamerikaiak által lakott térségekben érzékelhetően nagyobb volt a választási részvételi arány, mint a masszívan konzervatív, republikánus térségekben.
A kampányban kiemelt témaként szerepelt, hogy Roy Moore, amikor még a harmincas éveiben járt, több nő állítása szerint elfogadhatatlan módon közeledett hozzájuk, fogdosta, csókra akarta kényszeríteni őket, valósággal üldözte az akkor tinédzser lányokat. Ami különösen sokakat megbotránkoztatott, az volt, hogy a molesztálások egyik elszenvedője akkor még nem töltötte be a 14. életévét sem.
Sok republikánus most megkönnyebbüléssel éli meg a nőket, az etnikai kisebbségeket, a melegeket és a muszlimokat egyaránt súlyosan magára haragító, önmagát konzervatív kereszténynek nevező Moore vereségét. A konzervatív keresztény mivoltot az ő esetében úgy kell elképzelni, hogy kétszer is eltávolították őt Alabama legfelsőbb bíróságának elnöki tisztségéből. Először akkor, amikor a bíróság épülete elől nem volt hajlandó eltávolítani egy szikla méretű tízparancsolat-emlékművet, aminek az ottani elhelyezése ellentmondott az állam és az egyház szétéválasztása elvének. Másodszor akkor, amikor arra utasított bírákat, hogy ne hitelesítsék azonos nemű párok házassági anyakönyvi kivonatait.
„Rövid távon fájdalom, hosszú távon nyereség” tweetelte Norm Coleman volt minnesotai republikánus szenátor. Szerinte Moore győzelme esetén jövőre „temetni” lehetett volna a pártot – különösen arra tekintettel, hogy Moore kampányában kiemelt szerepet játszott az a szélsőjobboldali Steve Bannon, aki egy ideig Trump mellett dolgozott a Fehér Házban, de néhány hónap után az elnök kénytelen volt megválni tőle, mert a botrányos, rasszista nézetei miatt senki nem akart vele együttműködni.
Moore-t sem akarta segíteni számos republikánus politikus, beleértve Alabama állam régóta hivatalban levő másik szenátorát, Richard Shelbyt. A szenátus vezetői előre közölték: ha Moore-t megválasztják, azzal kezdheti szenátori működését, hogy etikai vizsgáló bizottság elé kell járulnia. Trump elnök azonban – akinek egyébként jelenleg mélyponton van a népszerűsége, csak az amerikaiak egyharmada elégedett az eddigi munkájával – ragaszkodott Moore jelöltségéhez, és nyilvánosan elkötelezte magát mellette.
A választást megnyerő demokrata Doug Jones korábban ügyészként működött. Akkor tette ismertté magát, amikor ő képviselte a vádat a Ku Klux Klan két embere ellen a Birminghamben 1963-ban egy templomnál elkövetett, négy halálos áldozattal járó, 23 további személyt megsebesítő pokolgépes támadás ügyében.
A demokraták választási központjának hangulatát leginkább az örömteli meglepetés jelzővel illették a helyi beszámolók, mondván, a demokraták a nagyon rossz republikánus jelölt ellenére sem merték remélni, hogy valaha is győzhetnek Alabamában.
A republikános szenátorjelölt a nap folyamán lóháton érkezett a szavazóhelyiséghez, és – marcona lovasként – nem nyilatkozott senkinek. Stábja a még nem végleges és hivatalos részeredmények hallatán nem akart belenyugodni a vereségbe, újraszámlálást követelt.
Alabama állam törvényei szerint ez akkor kötelező, ha fél százaléknál kisebb a különbség a jelöltek között. Az adatok azonban ennél háromszor nagyobb szavazatkülönbséget mutattak. Ezen már csak a katonák és más, külföldön szolgálatot teljesítők levélben érkező voksai, az egyelőre kétséges szavazati jogúak voksai, valamint azoknak a szavazatai módosíthatnak, akik nem valamelyik jelöltet választották ki a szavazólapon, hanem saját maguk írták be kedvencük nevét.