„Mindennek hasznát tudnánk venni, de a legfontosabb dolog a víz, amelyet fel lehet használni ivásra, oxigénre és hidrogénra való szétválasztásra a lélegzéshez, vagy a rakéták üzemanyagaként. Fel lehet használni védekezésül a sugárzás ellen. Az űrturizmusban az űrhajók vízkészleteit lehetne innen pótolni. Ezért gondolom, hogy a víz nagyon értékes kincs lesz az aszteroidákban. A Földön ugyan nem ritka, de felküldeni az űrbe nagyon költséges. Olyan környezetben, ahol a kifejtéséhez nincs sok üzemanyagra szükség, sokkal gazdaságosabb. Ilyen szempontból az első számú célpontok a NEO-k, a „geokeresztezők”, amelyek a Föld közelében haladnak el, viszonylag rövid oda-vissza úton” – nyilatkozta José Luis Galache, az Aten Engineering aszteroida-kutató társaság vezetője a Le Nouvel Observateur-nek.
Philip Metzger, a NASA volt alkalmazottja szerint a bányászatra alkalmas ásványi kincseknek három típusa van: egyesek gazdagok szénben és vízben, mások valószínűleg nagy mennyiségű platinát tartalmaznak, a harmadik típust viszont vas- és nikkeltartalmáért érdemes keresni. A két utolsó kategória különösen értékes lesz az űrterjeszkedés idején, az első kategória viszont valószínűleg a legfontosabb az űripar kezdeti stádiumában, mert vizet tud adni a rakéták üzemanyagához.
Ezek az eltérő típusú aszteroidák a naprendszer különböző helyein jöttek létre és a Földön található meteoritokhoz is kapcsolódnak. Ez a két elem fontos a NEO-k összetételének meghatározásában. E területen jók a perspektívák: a nemrégiben tartott rigai konferencia résztvevői szerint NEO-k 3-12 százaléka a vizet tartalmazó típushoz tartozik és könnyebben elérhetők, mint a Hold.
Annak a csoportnak a jelentése, amelyet Galache ismertetett a tanácskozáson, olyan hézagokat talált a szakemberek ismereteiben, amelyekre az űrbányászati társaságok választ szeretnének kapni. Szükségük lenne elsősorban a NEO-k pontos térképére, hogy kiválaszthassák a legmegfelelőbbet. Ám nagy részüket még nem azonosították vagy keveset tudnak róluk. Egy kutatóprogramra van tehát szükség és alkalmas teleszkópokra, amelyek ezekre a NEO-kra irányulnak. Azt is felvetették, hogy mélyebben meg kellene vizsgálni, mennyire megbízhatók azok az információk, amelyeket a meteoritok adnak az aszteroidák ásványairól.
Az űrvállalkozások szeretnének mintát kapni a regolitból, a porból, amely az aszteroidákat borítja. A nagyon finom, elektrosztatikusan telített por ugyanis, félő, hogy eltömítené a munkagépeket. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a gyenge gravitáció miatt gondoskodni kell majd hálóról, amelybe a robotok munka közben megkapaszkodhatnak. A Rosetta-misszió kis Philae robotjának bonyolult leszállása, a Hayabusha japán szonda Minerva moduljának elvesztése mutatja, hogy ez valós probléma.
Az amerikai űrszondát az 1999-ben felfedezett Bennu kisbolygó vizsgálatára indította a NASA 2016. szeptember 9-én. A tervek szerint a kisbolygót 2018 augusztusában éri el. 505 napot repül vele, annak alapos megvizsgálására. A felszínére nem száll le, de a talajból egy robotkar segítségével néhány grammból álló mintát vesz, amit 2023-ban kell érintetlenül a Földre szállítania.
Egyes missziók azonban ezekről a problémákról új információkat hozhatnak. Az Osiris-Rex amerikai szonda már elindult felfedezni a Bennu aszteroidát, míg a Hayabusha úton van a Ryugu felé. NASA már a Dart indítását készíti elő, amelynek a Dydimos aszteroida miniholdját kell kereszteznie.
A rigai konferencián finn szakemberek felajánlottak az európai űrügynökségnek (ESA) egy tervet, melynek célja beindítani egy 50 miniszondából álló flottát, amely 300 aszteroida vizsgálatát teszi lehetővé három év alatt.
A miniszondák az aszteroidák mérete, formája, pora, kráterei megismerésén kívül adatokat gyűjthetnek a víz jelenlétéről és kémiai összetételéről is. A misszió ára „mindössze” 60 millió euró. Pekka Janhunen, a finn meteorógiai intézet vezetője szerint a kutatás leggazdaságosabb módszere, ha sok kis szondát küldenek fel az aszteroidák csoportos, helyszíni tanulmányozására. Úgy vélekedett, hogy ennek költsége „elenyésző” ahhoz a haszonhoz képest, amelyet az űrbányászat hozhat hosszú távon.
Galache is optimista. „Néhány évtized múlva nemcsak az aszteroidákon, hanem a Holdon és talán más bolygókon is bányászni fogunk.”
A meteorit a világűrből származó természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik égitest, például a Hold, a Mars) felszínével való ütközéskor nem semmisül meg. Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk.
