Képek tükrében, ezzel a címmel – a Hungarovox gondozásában – jelent meg az év első felében Baranyi Péter fotográfus második albuma. A kötet nem pusztán válogatás a kereskedelmi fotózásból is jelentős szerepet vállaló – portfóliókat, portrékat és esküvői képeket is készítő – fotós munkáiból, hanem egyben a szerző édesapja, Baranyi Ferenc költő karrierjében is színfolt. Noha a Kossuth-díjas alkotó korábban már tett kikacsintásokat olyan területek felé, amelyek nem közvetlenül a lírát szolgálják (operalibrettókat írt-fordított, zeneszerzők karrierjét mutatta be televíziós műsorokban, húsz éven keresztül tartott Operamesék címmel népszerű esteket), ezúttal fia fotóalbumát „illusztrálta” versekkel.
„Két éve azzal a hátsó gondolattal vetítette le nekem a képeket, hogy hátha ihletet merítek valamelyikből. Olyannyira igaza lett, hogy akkor, amikor a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán pihentem szívkatéterezést követően, egy hét alatt három kép is versírásra ösztökélt” – mondta az idén nyolcvanéves lírikus. „Meglepő módon, ha a vigaszt is megtaláltam benne, mégiscsak az enyészet vonzott. Az a kép, amelyiken vakvágányon álló ütött-kopott teherkocsit örökített meg a fiam, egyből felkeltette a figyelmemet. De írtam verset egy elhagyott szerelőcsarnok mellé is” – tette hozzá. A Juhász Ferenc által „szép és emberi költészetet” képviselő Baranyi Ferenc új versei enyhén szürreálisak, ugyanakkor felfokozottan realisták. A legutóbbi verseskötete a vékony, közéletet is ostorozó balladákat tartalmazó Ballada a hunyászkodókról címmel, 2015-ben jelent meg.
