Miközben az offshore elleni hajtóvadászat láthatóan meghozza az eredményét, a hazai társaságok jövedelmeiket és tevékenységeiket továbbra is szívesen csoportosítják külföldi cégekbe – fogalmaz a Jalsovszky Ügyvédi Iroda közleményében Csővári István vezető adójogász.
A magyar vállalkozók az általuk érzékelt „országkockázat” miatt sokszor nagyobb biztonságban, külföldön szeretnék tudni személyes vagy társasági vagyonuk könnyen mozgatható részét – indokol az offshore-ügyekben jártas iroda. Külföldiek – például amerikaiak – is szívesebben fektetnek be ide egy általuk jobban ismert országon keresztül. Ez más szerződéskötéskor is szempont. Bár az iroda szerint az adózási ok háttérbe szorul – hisz éppenséggel a hazai társasági-, illetve személyijövedelem-adó is mérsékelt -, a célország kiválasztásakor továbbra is kiemelt szempont az ottani társaságiadó-mérték, az eredménykivonás forrásadó-, illetve (holdingnál) a kapott osztalék és a cégeladás-nyereség adómentessége.
Az iroda receptet is közöl annak elkerülésére, hogy az adóhatóság a céget magyar illetőségűvé nyilvánítsa, ily módon a hazai adóterhek hatálya alá vonva. Eszerint ma már nem elég, ha a külföldi cég igazgatósága többségében névleges, helyi vezetőkből áll: nekik ténylegesen és bizonyíthatóan érdemi döntéseket kell hozniuk. (Ez csak azért ütközhet nehézségekbe, mert a névleges igazgatók papíron akár több száz társaságot is „vezethetnek”.)
Az iroda szerint jobb, ha a valós haszonhúzó nem tagja a testületnek, vagy ha mégis, papírjainak aláírása végett időnként fizikailag is kifárad a székhelyre. (Ilyenkor az se árt, ha ott egy tényleges iroda fogadja.) Csővári István „ilyen” társaságok megalapítására – különböző okok miatt - Hollandiát, Luxemburgot, Angliát, Svédországot, Máltát, Lichtensteint, Hongkongot, Szingapúrt és az Egyesült Arab Emírségeket ajánlja. Megjegyzendő: ezek közül az EU minap közzétett adóparadicsomi feketelistájára csak ez utóbbi állam került fel.
