Az Orbán-kormánnyal kritikus viszonyban lévő lengyel politikust, az Európa Tanács elnökét, Donald Tuskot választották díszdoktorrá a Pécsi Tudományegyetemen (PTE).
A PTE-n sokakat meglepett ez a lépés, főleg azok után, hogy a debreceni univerzitáson a tudományos munkássággal nem rendelkező, és az európai demokratikus hagyományok iránt érdektelenséget mutató orosz elnök, Vlagyimir Putyin érdemelte ki ugyanezt a titulust. A pécsi campusról kiszivárgott hírek szerint nem a kormány bosszantása volt a cél, amikor Tuskot 2016 novemberében díszdoktornak jelölték, az elismerés csakis a politikus pályájának szólt.
Donald Tusk 1957-ben született Gdańskban. A kasub etnikai kisebbséghez tartozó Tusk történész diploma után újságíróként dolgozott. Egyetemistaként részt vett a Szolidarítás mozgalom szervezésében. Az 1989-es első szabad lengyel választások előtt alapította meg a Liberális Demokrata Kongresszus nevű pártot, amelynek elnökeként országgyűlési képviselő lett. 2007-től 2014-ig Lengyelország miniszterelnöke volt. Posztjáról 2014. december 1-vel távozott, akkor választották meg az Európai Tanács elnökévé. Életművének méltatója, Bagi Dániel, történész hangsúlyozta, hogy Tusk olyan államférfi, aki sokat tett a magyar-lengyel barátságért és a visegrádi országok együttműködéséért.
A lengyel kormány és Tusk viszonyát évek óta feszültségek terhelik. Tusk gyakran bírálja hazája vezetőinek unióellenes magatartását, amiben az orosz érdekek kiszolgálását látja megjelenni. A politikus attól tart, hogy Lengyelország az Unió perifériájára szorul, szerinte számos új törvény szembefordul Európa értékeivel. Az ellentét odáig fajult, hogy amikor Tuskot 2017-ben újra megválasztották az Európa Tanács elnökének, akkor a tagállamok közül egyedül Lengyelország szavazott ellene. Tusk következetes híve annak, hogy csak az egységes, szuverén Európa képes biztosítani a nemzetek függetlenségét és polgárai szabadságát. Fontosnak tartja, hogy minden tagállam tartsa tiszteletben a közös szabályokat, az emberi jogokat, a fékeket és ellensúlyokat. Politikai felfogásában ötvöződik a szabad, állami beavatkozásoktól mentes piacgazdaság és a szociális konzervativizmus.
A fentiek okán kritikus a viszonya az illiberális elveket hirdető Orbán Viktorral és kormányával. Tudni kell azonban, hogy Tusk nem bátorítja a migránsok beáramlását az Unióba, ő is ellenzi a menekültek államonkénti befogadását szabályozó kötelező kvótát, és lezárná a migránsok előtt a balkáni útvonalat. A közelmúltban arról beszélt, hogy „nyitottak maradunk a külvilág felé, de mindig saját polgáraink érdekeit tartjuk elsősorban szem előtt, fontos a szabadságunk, a biztonságunk és életminőségünk megőrzése”.
Noha ezeket az elveket Orbán sem vitatja, a magyar politikai vezetés és Tusk távolságtartó viszonyát jól mutatja, hogy a kormányt a humántárca államtitkár-helyettese, Horváth Zita képviselte. (Pedig Balog Zoltán miniszter a közelben volt, a Péccsel szomszédos Komlón alapkövet rakott le.) Tuskot láthatóan nem zavarta ez, örömmel fogadta a pécsiek gesztusát, s köszönőbeszédének végén ekképp foglalta össze elveit: „a leglényegesebb európai értékek a jogállam, az emberi jogok, a sajtószabadság és a kisebbségi jogok. Ezeknek az értékeknek a legfőbb garanciája a liberális demokrácia, még akkor is, ha ezt a világ sok sarkában megkérdőjelezik. Európának megvan arra az esélye, hogy a jövőben a Föld legjobb helye legyen.”
