A demokrácia őrlőfogai lassan, de módszeresen dolgoznak. 1972 nyarán a The Washington Post kis hírként közölte, hogy betörtek a Watergate-ház egyik lakásába, amelyet a demokrata párt irodának használt. A néhány sor csigalassúsággal vonult az első oldalakra, két év kellett hozzá, meg egy "mély torok", hogy 1974. augusztus 9-én a világtörténelem fejezetévé váljék. Aznap mondott le Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke, aki személyesen adott utasítást a betörésre, és hazudott, ami arrafelé a legnagyobb bűn. Hasonlóan lassú őrlést láthatunk Donald Trump orosz kapcsolatainak kis híreit összerakva: feszül a háló az elnök körül.
Ha az 1776 óta csiszolódó, mind intézményeiben, mind hivatalnokaiban sérthetetlen autonómiára épülő amerikai liberális demokrácia öntisztulása ennyire lassú, akkor mit várhatunk az Európai Uniótól? Az európaiság „birodalmi” eszméje lassan terjed, a nacionalizmus „autonómiája” mérgez, főként abban az uniós közegben, amelynek nemzetek fölötti parlamentje és intézményrendszere - tehetetlenségével együtt - még a meghaladni kívánt nemzetállami formákat kopírozza.
Csütörtökön ismét a magyar kormány politikája volt napirenden a közösségben. Délelőtt az Európai Bizottság bejelentette, hogy a lomhán alapos Európai Unió Bíróságához fordul a civil törvény, a kvótahatározat, a menedékjogról szóló törvény és a Lex CEU miatt. (Döntés a választások után.) Ugyanekkorra szervezett meghallgatást az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) a magyar állapotokról. A vitában az európai parlamenti képviselők - és a magyar vendégek - jórészt saját pártállásuknak megfelelően bírálták-védelmezték az Orbán-kormányt. Elbeszéltek egymás mellett. Akadt, aki a lényeget emlegette. Szánthó Miklós, a kormányközeli Alapjogokért Központ igazgatója pedig kimondta: az uniós dokumentumokból nem olvasható ki egyértelműen, mi az európai alapértékek pontos tartalma, nem egyértelmű, hogy minden tagállamnak egy bizonyos közös értékrendszerrel kell-e azonosulnia, vagy pedig az egyes nemzetállamok saját értékrendszerét kell tiszteletben tartani európai szinten. Az uniós értékek homályos fogalmak. Ha valaki ebben sem látja meg az Unió naiv fogyatékosságát kihasználó magyar kormány cinikus politikájának lényegét, az vak.
A meghallgatás oka egyébként, hogy a zöldpárti Judith Sargentini jelentést készít a jogállamiság és az európai alapértékek magyarországi állapotáról. Ennek alapján az EP plenáris ülése jövő nyáron, a választások után szavazhat, kezdeményezzék-e az alapszerződés 7. cikke szerinti eljárás megindítását.
Jövő nyárra mi három lehetőséget látunk. 1. A választások elsöprik az Orbán-rendszert és okafogyottá válik a 7. cikkely fenyegetése, az Unió tespedhet tovább. 2. Megalakul a 4. Orbán-kormány, folytatódik a karmolászás Budapest és Brüsszel között, amíg a német belpolitikai zavarok után az Unió lábra kap, és - jobb esetben! - Magyarország annak perifériájára szorul. 3. Polgárháborús patthelyzet alakul ki. És akkor már a kutyát sem fogja érdekelni a Sargentini-jelentés.
