Jean-Claude Juncker ma ismerteti az euróövezet átalakítására vonatkozó reformterveit, ám várhatóan elismerő szavak helyett több bírálatot kap majd. Az eurózóna pénzügyminiszterei ugyanis minden bizonnyal nyílt támadásként értékelik majd az elhangzottakat, hiszen a bizottsági elnök befolyásuk csökkentését indítványozza. Jellemző, hogy ugyan a tárcavezetők hétfőn, majd kedden is tanácskoztak, Juncker terveiről nem értesítették őket előzetesen. A pénzügyminiszterek ezért egyenesen botrányosnak tartják a bizottsági elnök eljárását.
Az EU válságát nemcsak a populisták befolyásának növekedése, a közép-európaiak „lázadása”, a német belpolitikai válság mélyíti el, hanem a Bizottság, az euróövezet és a tagállamok közötti egyre nyilvánvalóbb rivalizálás. Juncker elképzelésének fő gondolata az, hogy a 2012-ben útjára indított, az eurózóna válságkezelésére létrehozott Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) az Európai Bizottság alá tartozó intézménnyé alakítsa át.
Az ESM pénzügyi felhasználásáról az euróövezet pénzügyminiszterei dönthetnek. A tárcavezetők nem tartoznak számadással arról, mekkora összeget használtak fel, arról sem kell beszámolniuk, mire költötték azt. A miniszterek teljes körű immunitást élveznek, semmilyen kormányzati, közigazgatási és bírói intézkedés alá nem vonhatók. Ezen változtatna Juncker. Nem csekély összegről van szó: a tagországok 700 milliárd eurós jegyzett tőkével rendelkeznek.
Ahhoz, hogy a bizottsági elnök tervei megvalósuljanak, az uniós alapszerződés módosítására is szükség lenne. Mivel erre a jelenlegi helyzetben semmi esély, Juncker kitalálta, hogy javaslatát a szerződés egy kiegészítő magyarázatba ágyazzák be, ami nem igényelne szerződésmódosítást. Elképzeléseit azonban így is jóvá kellene hagyniuk a tagállamoknak, márpedig Angela Merkel hevesen ellenzi a terveket. Barátságtalan lépésnek tartja csak azért is, mert Juncker olyan időszakban áll elő velük, amikor a kancellár a kormányalakítással van elfoglalva.
