Nyílt levélben bírálja Orbán Viktor kormányfő politikáját dr. Radványi K. Miklós, a Frontiers of Freedom (A szabadság határai) elnevezésű, Malcolm Wallop szenátor által 1995-ben létrehozott amerikai alapítvány külpolitikai kérdésekkel foglalkozó alelnöke. Radványi Budapesten az ELTÉ-n diplomázott, majd tudományos fokozatot szerzett a Johns Hopkins egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó karán és a George Washington egyetem jogi központjában. Tevékenykedett Orrin Hatch szenátor és Christopher Cox képviselő külügyi tanácsadójaként. A hidegháború csúcspontján menekült el a kommunista uralom alatti Magyarországról, és kivándorolt Amerikába.
Geopolitikai, nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyek szakértője. Széles körben publikál legkevesebb három nyelven, és szerte a világban tartott előadásokat külpolitikáról, nemzetközi kérdésekről. Radványi, az amerikai Republikánus Párt konzervatív, Donald Trump elnökhöz közeli think tankjének külpolitikai elemzője. Radványi tíz éve egyszer már Hugo Chavez venezuelai diktátorhoz hasonlította Orbánt. A Frontiers of Freedom intézet egyik vezetőjeként annak a csapatnak a reprezentánsa, amelyik a Republikánus Párt fő sodrától bőven jobbra, az alt right mozgalomban Trump sikerének is a kovácsa volt.
Alább közöljük dr. Radványi K. Miklós levelének teljes szövegét.
Kedves Miniszterelnök Úr!
Azért írom ezt a levelet, mert foglalkoztat annak az országnak a múltja, jelene és jövője, ahol születtem és felnevelkedtem. Amerikai állampolgárként is mélyen aggasztanak a folyamatosan romló magyarországi körülmények, és az Ön nemtörődöm külpolitikája, amit a NATO, az Európai Unió és az egész magyar nemzet alapvető érdekei ellenében folytat.
Diákévei alatt Ön bírálta és tevékenyen ellenezte a kommunista párt diktatúráját, jelentős szerepet játszott a Fiatal Demokraták Szövetségének megalapításában. Az az emlékezetes beszéde, amit Nagy Imre és az 1956-os forradalom többi mártírja újratemetésén mondott el, amelyben követelte a szovjet Vörös Hadsereg Magyarországról való azonnali kivonását, azt követően pedig szabad választások megtartását, hozzájárult a rezsim 1990-es összeomlásához. Az 1990 tavaszi választásokon Önt beválasztották a parlamentbe, és az ellenzékben építő szellemben irányította pártját.
Antall Józsefnek, a szabad Magyar Köztársaság első miniszterelnökének az idő előtti halála után Ön azt a politikai szempontból célravezető döntést hozta, hogy a Fiatal Demokraták Szövetségét „Polgári Párttá” alakította át, és ezzel kiengedte a nem létező magyar etnikai felsőbbrendűség palackjából az önpusztító nacionalizmus szellemét. Megnyerte az 1998-as országos választásokat. Bár pártja csak a szavazatok 42 százalékát kapta, Ön „a győztes mindent visz” politikájának útjára lépett, ami szégyenletes korrupcióhoz és a kormányzás felháborító melléfogásaihoz vezetett.
Ennek megfelelően, 2002-ben a választók elutasították Önt és pártját. Ellenzékben töltött nyolc éve alatt Ön utcai zavargásokat és a törvényesen megválasztott kormány elleni más erőszakos megmozdulásokat szervezett. Teljes körű ellenállást hirdetett, és nem volt hajlandó látogatni a parlamenti üléseket. Ezzel Ön elhárította magáról a demokratikus ellenzék vezetőjének szerepkörével járó felelősséget, pártját és önmagát a magyar politika nagy mértékben romboló jellegű erejévé tette.
Ön és pártja 2010-ben abszolút parlamenti többséggel visszakerült a hatalomba. Az egypárti állam vezetőjeként ugyanazt a romboló utat folytatta, amelyen ellenzékben járt. Politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és erkölcsi vétkeinek sora köteteket töltene meg, ha felsorolnánk. A leginkább destruktív politikai, gazdasági és erkölcsi bűneit azonban ki kell mondani. Önnek valós lehetősége volt arra, hogy mindhárom hatalmi ág - különösképpen az igazságszolgáltatás - függetlenségének tiszteletben tartásával modellértékű európai demokráciát mutasson fel a világnak. Ehelyett Ön feltalálta az „illiberális demokrácia” fogalmát, ami csak azt mutatja, hogy Ön nem érti, miről szól a demokrácia. Eszeveszett arroganciájával szertefoszlatta az elmúlt negyedszázad politikai reformjait, és a kirekesztő nacionalizmus mérgező ideológiáját tűzte zászlajára. Annak érdekében, hogy a magyar kizárólagosság ostoba tanát hirdesse, Ön most azon van, hogy olyan alázatos nemzedéket neveljen ki, amely biztosan nem fogja megállni a helyét a globális versenyben.
A gazdaságot illetően Ön szintén félreérti, miről szól a kapitalizmus. Amit létrehozott, az az „államkapitalizmus” korrupt formája. Leginkább Houdini-gazdaságként lehet leírni, amelyben mind az üzleti magánszférát, mind a termékek elosztását Ön és segítői ellenőrzik. Azzal, ahogyan előnyben részesíti a kedvenceit, miközben kizárja azokat, akik nem fogadják el a „fizess, hogy játszhass” játékát, ugyanazt a gazdasági modellt hozta vissza, ami Mussolini fasiszta államát, Hitler nemzetiszocialista birodalmát és Sztálin gulággazdaságát jellemezte. A közmunkára való erős hagyatkozással olyan kvalifikálatlan munkára fogott alsó néposztályt alakított ki, amely teljességgel az Ön kormányától függ. Ez az alsó néposztály, amely a munkaerő egyharmadát öleli fel, sem gazdasági, sem politikai értelemben nem tekinthető szabadnak. Az Ön és haverjainak kielégíthetetlen korrupciós étvágya lerombolta az egészségügyet és az eddig kiváló magyar oktatási rendszert.
A külpolitikában Ön az Európai Unió politikai prostituáltjává vált. Miközben az Európai Unió pénzügyi hozzájárulásai biztosítják a gazdaság felszínen tartásához szükséges létfontosságú forrásokat, Ön napi rendszerességgel támadja Brüsszel „birodalmi uralkodását”. A szomszédos országok magyar kisebbségeit politikai sakkfiguraként használja, és megpróbálja rasszista, etnikai vonalak mentén megosztani az Európai Unió tagállamait. Eközben látványosan nyitott Vlagyimir Putyin orosz elnök felé, annak érdekében, hogy igazolja saját diktatórikus rezsimjét.
Végezetül: nárcizmusából és megalomániájából kiindulva Ön eltávolodott Magyarország és Európa politikai, társadalmi és erkölcsi ideáljaitól. Ehelyett az „illiberális demokrácáját”, valamint romlott gazdasági eszméit hirdeti. Nem ezekért az értékekért választotta meg Önt a magyar nép. Nem ezek az eszmék lebegnek a magyar nép szeme előtt. A magyar nép igazi demokráciát és gazdasági szabadságot akar. Ezeket a realitásokat ugyanakkor Ön nem ismeri el. Beteg egója despotikus jellegű és morálisan kiüresedett államért kiált. Ön cserbenhagyta saját népét. Népének - ha újra szabadon akar élni, gondolkodni és álmodni egy jobb jövőről - abban kell reménykednie, hogy Ön gyorsan távozni fog hivatalából.
