Konda Brigi, akinek türkiz táljait már a velencei biennálén is bemutatták, ad néhány praktikus ötletet, amitől igazán elegáns lesz az ünnepi asztalunk.
„Aki megveszi az edényeimet, megtapasztalja, ahogy élek. Nekem ugyanis mindennap öröm szép tányérból enni. A tejfölt sem műanyag pohárban rakom az asztalra, hanem kiöntöm egy tálkába. És igen, harmonizál az abrosz meg a szalvéta. De a vasárnapi ebédnél is ugyanazt csinálom, mint az ünnepnél” – mondja Konda Brigi. A karácsonyra terített asztalain nem bugyog az arany szín, nem rakosgatja körbe fenyőággal vagy karácsonyfás szalvétával (persze nincs kifogása ez ellen sem), hanem a lehető legegyszerűbben, a tányérhoz színben harmonizáló gyümölcsökkel és vörös bogyós ággal díszít.
A keramikus nem járt az iparművészeti egyetemre, bölcsészként végzett, fotózott és a filmiparban dolgozott, mielőtt megszületett a fia. Az alapokat egy tanfolyamon tanulta, a többit porszemenként gyűjtötte össze – nagy része zsigerből jött. Formáról formára alakult a stílusa, és amikor megtalálta a neki megfelelő barna agyagot, a színes máz ezt már természetesen követte.
„Az edények készítése folyamatos szkander, kísérletezni kell, mit és meddig enged az agyag” – meséli. Év elején kapott például egy olyan megrendelést, amelyhez a csillogó, fényes pasztellszínek helyett matt tányérokat vártak tőle. Négy színt kértek; a feketével, a kékkel, a szürkével gyorsan megvolt, de a negyedikhez, az élénk, májusi cseresznyepiroshoz nem találta az utat. Nem lehetett annyi pirosat keverni az anyagba, hogy szép és használható legyen. Önthetetlenné vált a massza, így erről le kellett mondani – győzött a természet.
Ma már van elég sok gipszformája is a vékonyabb porcelánokhoz, de a klasszikus edényei korongozva készülnek. Imádja, ahogy a kupac agyagból megszületik a forma, de bérkorongos segítsége nélkül a nagyobb megrendelésekbe bele sem vágna. Kollégája, Csaba jól érzi a kondabrigi-kerámia formát, ami kézbe simuló, lekerekített, de nem teljesen az; van, ahol kicsit egyenes, de az sem végig; leheletnyi ívet is kap, de nem mindegy, hogy ez az ív merre kanyarodik. A korongozás persze csak a munka harminc százaléka, a végső formát a keramikus maga alakítja ki. Retusál, kavicsol (lapos kaviccsal átdörgöli az edényt, amíg fényes és tömör lesz) szárít, mázaz és éget – ez utóbbit akár többször is.
A két évvel ezelőtti budapesti Design Hétre rendezett kiállításánál kiszúrta egy alapítvány munkatársa, aki elhívta a tavalyi Velencei Biennáléra. Türkiz színű táljait a Venice Design 2016 kiállításában, a Palazzo Michielben jó sokan látták, bár ez a megmutatkozás főként az itthoni megítélésén lendített.
Mindig keresi a kihívásokat. Hol női figurákkal matricázza a tányérokat, hol elkezd belefesteni, rajzolni. Épp ez utóbbit kísérletezte, amikor a 10 éves Austic Art felkérte, vegyen részt a jótékonysági árverésükön. Az alapítvány 10 lakóotthont támogat rendszeres képzőművészeti foglalkozásokkal. Az autista művészek remek rajzai alapján, szabadon inspirálódva készítették el az alkotók az árverezésre szánt tárgyakat. Az autista fiatalok munkái lenyűgözték Brigit is, elámult, milyen tűpontosan, sallangmentesen beszélnek a lényegről. Ő is ilyen művész szeretne lenni, semmi más.
