Bár időközben az orosz meteorológiai szolgálat adatai alapján kiderült, hogy a sugárzást a majaki atomhulladék-feldolgozó közelében észlelték először (a Roszgidromet az üzemhez legközelebbi két mérőhelyen mutatott ki a határértéket ezerszeresen meghaladó ruténium-106 koncentrációt), a létesítményt üzemeltető Roszatom tagadja az érintettségét, és a magyar nukleáris hatóság sem hajlandó foglalkozni az eset orosz vonatkozásaival. A hárítás ugyanakkor egyre tarthatatlanabb, immár ugyanis az orosz sajtó is tényként kezeli (legutóbb egy ismeretterjesztő portál, a trv-science.ru írta meg), hogy a szennyezés Majakból jött.
A Roszatom állítása szerint semmilyen üzemzavar vagy rendellenesség nem volt Majakban a közelmúltban, ennek azonban ellentmond az a Twitteren közzétett két műholdfelvétel, amely szerint augusztus és október között jelentősen megváltozott az üzemcsarnok felülnézeti képe.
Hogy mi történhetett, arról Nagyezsda Kutepova, egy helyi szakértő és aktivista (korábban a helyszínen dolgozott, majd az életét féltve menedékjogot kért Franciaországban) küldött elemzést Jávor Benedeknek, a Párbeszéd EP-képviselőjének. A szakember elsőként a kronológiát rögzítette: október 4-én az IRSN (a francia sugárzásvédeli intézet) jelezte a Kelet- és Dél-európa fölött megnövekedett ruténium-106 szintet, október 5-én a szintén francia CRIIRAD megerősítette az információt, október 8-án a német szakminisztérium jelezte az európai sugárzás megnövekedett szintjét, illetve azt, hogy a forrás az Ural déli részén Majak közelében lehet, október 9-én az IRSN már a sugárzás franciaországi megnövekedéséről számolt be, október 11-én pedig a Roszatom és a regionális hatóság is deklarálta, hogy sem üzemzavar, sem baleset nem történt náluk.
Nagyezsda Kutepova szerint a 235-ös számú újrafeldolgozó üzemből származhat a szivárgás, ahol nagya ktivitású radioaktív hulladékot vitrifikálnak (azaz magas hőmérsékleten üvegbe olvasztva stabilizálják a nagy aktivitású hulladékot, későbbi lerakás céljára, így elkerülik azok kiszivárgását a környezetbe – mint emlékezetes, korábban a Népszava a Grenpeace-től kapott információk alapján szintén azt írta, hogy a vitrifikációval függhet össze a ruténium 106-os izotóp jelenléte). Az eljárás során a hasznosíthatatlan hulladék az illékonyabb összetevői – mint a ruténium 106 – a levegőbe kerülhetnek. A szakértő arról is írt, hogy 2016. december 27-én egy új vitrifikáló kemencét helyeztek üzembe, amellyel már a jelentős csúszással zajló építés és a tesztelés során is számos műszaki probléma adódott. A kivitelező cég menet közben csődbe ment, közben a feldolgozásra váró hulladék folyamatosan halmozódott, az új vállalkozónak gyorsított tempóban kellett befejeznie a munkát.
Az informátor szerint – ahogyan arról Jávor a blogján részletesen beszámol - valószínűsíthető, hogy az új kemence szellőztető és szűrőrendszerének meghibásodása eredményezte a ruténium kiszabadulását. Hasonló következtetésekre jutott az Orosz Tudományos Akadémia Nukleáris Kutató Intézet Laboratóriumának vezetője, Borisz Zsujkov is. Egy oxfordi fizikus, Simon Proud szerint a majaki létesítményben bekövetkezett valamiféle rendellenességre vagy balesetre utalnak az általa közzétett műholdfelvételeken látható változások a létesítmény tetőszerkezetében. Jean-Claude Zerbib francia sugárzásvédelmi szakértő szerint a kikerült sugárzó anyag mennyisége megfelel az üvegesítő kemence egyszeri feltöltésével lezajló eljárás során keletkező mennyiségnek. Az orosz aktivista a fentieken túl arra is felhívta a figyelmet, hogy Majak esetében az üzemzavarok és szennyezések eltitkolása rutinszerűnek számít, az utóbbi években 2005-ben és 2007-ben is sor került hasonlóra.
Jávor Benedek szerint a mostani ügynek magyar vonatkozása is lehet (azon túl is, hogy a Majakot üzemeltető Roszatom a tervezett paksi bővítés fővállalkozója és generálkivitelezője). A kapcsolódási pontot a paksi atomerőmű 2003-as üzemzavarában megsérült fűtőelemek jelentik, amelyeket 2014-ben máig vitatott módon (a háborús Ukrajnán keresztül, vasúton) Majakba szállítottak, annak ellenére, hogy az üzem nem felel meg az uniós hulladékfeldolgozási normáknak. „A 2014 augusztusában a helyszínre érkezett hulladék további sorsáról semmilyen információnk nincs. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban a majaki üzemben már a tervek szerint 2015-ben üzembe álló új vitrifikáló kemence beindítására vártak, felmerül az a lehetőség, hogy a feltorlódott szállítmányok közepette nem került sor a magyar hulladék feldolgozására, hanem azzal megvárták az új kemence beüzemelését. Azaz elméletben az is elképzelhető, hogy annak feldolgozása során lépett fel a műszaki rendellenesség, aminek az Európát elborító ruténium-felhő lett a következménye.” A feltételezést erősíti, hogy a sérült fűtőelem más típusú anyag, mint a kimerült üzemanyagkazetta, és Majaknak az utóbbi feldolgozásában van gyakorlata – a sérült üzemanyag ártalmatlanítása mindenképpen technológiai változtatást igényelt.
-Hogy magyar illetékeseknek a saját országuk veszélyeztetésén túl európai léptékű szennyezésben is van-e szerepük, annak tisztázása érdekében az Országos Atomenergia Hivatalhoz, a majaki hulladékfeldolgozóhoz, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-hez és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez fordultam levélben – írja Jávor Benedek, leszögezve: a ruténium-szennyezés a mi egészségünket valószínűleg nem veszélyeztette, ám az ügy kezelése, a tagadás és a titkolózás alkalmas volt arra, hogy a maradék bizalmat is megingassa a Roszatom és Oroszország iránt.
