Németországban még hetek, ha nem hónapok telhetnek el, amíg feláll az új kormány. Már ha egyáltalán lesz kabinet és nem előrehozott választásokat kell kiírni. A késlekedést, a berlini bizonytalankodást különösen nagy aggodalommal figyelik Brüsszelben. Az Európai Unióban most kellene felvázolni a közös Európa működésére vonatkozó elképzeléseket, jövő év májusáig meg kellene állapodni a Magyarország számára kulcsfontosságú, 2027-ig szóló uniós költségvetésről, s akkor még nem is szóltunk a Londonnal folyatott tárgyalásokról, amelyen arról kellene dönteni, milyen feltételekkel távozzanak a britek az EU-ból.
A német parlamenti választások után is még arról szólt a vita, mi valósuljon meg Emmanuel Macronnak az Unió átalakítására vonatkozó reformterveiből. Ezek a kérdések egyelőre teljesen háttérbe szorulnak, amint az is, lesz-e kétsebességes Európa, vagy sem. Addig minden ilyen felvetés csak másodlagos, amíg nem tudni, milyen végkifejlete lesz a jelenlegi német válságnak. Macron felvetéseit mindenesetre korábban támogatta a német SPD, ettől függetlenül azt még korai lenne kijelenteni, hogy a szociáldemokraták esetleges kormányzati szerepvállalása nyomán felgyorsulna a francia elnök terveinek megvalósítása. Martin Schulz pártja ugyanis, miután eldöntötte, tárgyal az uniópártokkal a jövőbeni együttműködésükről, feltételként nem beszéltek az Európa-politikát érintő kérdésekről. Igaz, ennek oka lehet az is, hogy e tekintetben nincsenek nagyobb különbségek a CDU/CSU és az SPD álláspontjában. Az EU reformjáról 2019 elejéig kellene közös nevezőre jutniuk az állam- és kormányfőknek.
Addig is lenne teendő bőven. Jelenleg a következő hétéves költségvetésről szóló megállapodás lenne a legégetőbb feladat. El kellene például dőlnie annak, hogy az Európai Unió alapértékeit semmibe vevő országok – Magyarországról és Lengyelországról van szó – támogatását a jogállamisághoz kössék-e. Günther Oettinger pénzügyi tervezésért felelős uniós biztosnak kulcsszerepe van a büdzsé feltételeinek kidolgozásában, ám a saját bőrén tapasztalja, hogy a német koalíciós bizonytalanság mennyire megnehezíti a megbeszéléseket. „A hosszú kormányalakítás rontja Németország pozícióit” – hangoztatta. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a fontosabb témákban nincsenek is jelentősebb német kezdeményezések – írta a Spiegel. Berlin tekintélyének apadását jelezheti, hogy az európai bankfelügyelet központja nem Frankfurtban, hanem Párizsban lesz. Michael Roth külügyi államminiszter azt közölte, a szomszédos államokban nagy az aggodalom. „Macron megválasztásával megnyílt a kapu a változások előtt az EU-ban, de most senki sem akar átmenni rajta” – fogalmazott.
Az Európai Unióban aligha számított bárki is a CDU/CSU, az FDP és a Zöldek közötti koalíciós tárgyalások kudarcára. Brüsszelt ezért felkészületlenül érte a kialakult helyzet. Ha belátható időn belül nem oldódik meg a helyzet, s előrehozott választást kell kiírni, az riasztó jövőképet jelent Európa számára, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az űrt a szélsőségesek töltik be. Ugyanakkor az SPD is komoly dilemma előtt áll. Ha folytatja az együttműködést az uniópártokkal, beleértve azt, hogy kormányon kívülről támogassa Merkel kabinetjét, félő, hogy még inkább megerősödik a jobboldali populista Alternatíva (AfD). Ez pedig Európa más országaira is kihat és akár nőhet a közép-európai populisták befolyása.
Az Európai Tanács soros elnökét, Észtországot is érzékenyen érinti a német válság. A Spiegel értesülései szerint Kaja Tael, Észtország állandó EU-s képviselője, amikor német diplomatákkal találkozott, azt közölte velük: „A teljes észt soros elnökséget tönkrevágják”.
Az idő szorít, a következő, december közepén esedékes uniós csúcson Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke meg akarja tárgyalni a gazdasági és monetáris uniót érintő legfontosabb kérdéseket. Ebből azonban aligha lesz bármi is, ha Angela Merkel nem tud konkrét elképzeléseket letenni az asztalra, márpedig erre addig aligha lesz módja, hiszen az SPD-vel a kormányprogram kidolgozása csak jövőre kezdődhet el.
Brüsszelben mindenesetre sokan egyetértenek abban: az EU szempontjából az lenne a leggyümölcsözőbb, ha további négy évig maradna a német nagykoalíció.