A Louis Vuitton név hallatán eddig luxustáskák jutottak az ember eszébe, mostanság azonban a francia vállalatóriás neve kezd egybeforrni a Paradise-iratok (Paradise Papers) néven elhíresült botránnyal.
A közelmúltban robbant a legújabb adóelkerülési bomba, amely a Panama-iratok után ismét rávilágított arra, hogy a tehetős üzletemberek, hírességek miként menekítik vagyonukat offshore-paradicsomokba. A 13,4 millió aktát érintő leleplezést az Oknyomozók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) vezette, világszerte 96 médiacég – Magyarországon az Átlátszó – bevonásával. A francia elit pénzügyi trükkjeit az ország vezető napilapja, a Le Monde buktatta le, amelyet a háború után De Gaulle tábornok közvetlen kezdeményezésére Hubert Beuve-Méry katolikus újságíró alapított.
A Le Monde közölte azt is, hogy Franciaország jelenlegi leggazdagabb embere Bernard Arnault LVMH üzletbirodalma élén Nagy-Britanniában tevékenykedik, amely eredetileg 160 milliós alaptőkével indult, de a vagyona tavalyra 240 millió euróra növekedett, tehát a fele értékkel gyarapodott. Személyes gazdagságát 29 milliárd dollárra becsülik, s a Forbes 2016-os toplistáján ő volt a tizenegyedik legvagyonosabb ember a világon.
Az LVMH rövidítés a Louis Vuitton nevet rejti, az igazi cégalapítóét, aki még a múlt században hozta létre vállalkozását, hogy a dúsgazdag családok hölgytagjainak a bőrtárcáit gyárthassa. E luxustárgyak birtoklásával csakis az álomvilág asszonyai dicsekedhettek. Egy-egy különleges darab önmagában adott rangot. A leszármazott Arnault azonban kevesellte az eredeti hivatást és jövedelmet, így áttért a nagyobb és vagyonosabb vevőkört forgalmazó tevékenységre, a luxusjachtok építésére. A brit szigeten 4 300 négyzetméter kiterjedésű területen, 129 hektáron hajók építésébe kezdett. Egyik első „alkotása” a 101 méter hosszúságú Symphony jacht volt, névlegesen máltai cég tulajdonában, a fedélzetén repülőtérrel, hatméteres úszómedencével. Az Amadeus már a Kajmán-szigeteken készült el. A pazar jacht alkalmi bérlői a felső tízezer tagjai. Üzletbirodalma kiterjedésével párhuzamosan Arnault is igyekezett „józanabb” döntéseket hozni, így szigetországi lakosként, született franciaként állampolgárságot cserélt, belga lett, mert ez számára sokkal kedvezőbb.
Amire a Paradise-papíroknak szinte minden részlete kiszivárgott, a Le Monde szerkesztőségi vezércikkben kommentálta a következményeket. A pénzügyi paradicsomok fönntartása a „demokrácia poklát” jelenti – írták. A leggazdagabbak és a multinacionális vállalatok ugyanis számos kiváltságot élveznek. Amióta az akták a nyilvánosság elé kerültek, sokan adnak hangot az adózási morállal kapcsolatos véleményüknek. A kritikus hangok nehezményezik, hogy a kiváltságok egyeseknek lehetőséget teremtenek milliárdos különvagyonok megteremtésére. A botrány a közhangulaton is érződik. Meglehet a morált inzultus érte, a munka java része az igazságszolgáltatásra hárul.
