Előbb-utóbb az agyamra megy Kasszás Erzsi. Akárhová kapcsolok, minden adón a közértlánc hirdetését látom a nyomasztóan örök vidám, feszes kontyú pénztárosnővel, aki ismeretlen okból fülig érő szájjal piruettezik a polcok között. „Táncolni-dalolni se szégyell”, mint egy kissé túlsúlyos Kund Abigél Bárczi Benő hullájánál: „Az én nevem / A Kasszás Erzsi. / Itt dolgozom, / Imádok én itt lenni”. Jó neki, én viszont lassan beleőrülök, pedig szemben a sok gyenge idegzetű nyápiccal, rezzenéstelen arccal tűröm még a „de miééért?”-ező családnyúzó kisfiút is a köptető-reklámban. Kasszás Erzsi olyan borzasztó, hogy már jó. Kétségkívül egy zseni találta ki, de azért remélem, mostanra végképp abbahagyta a munkát, és nem valósít meg új ötleteket.
Kasszás Erzsi egyébként már tényleg megőrjített egy állampolgárt. Olvastam, hogy egy üzletben az egyik raktárkezelő őt utánozva váratlanul harsány éneklésben és ugrabugrálásban tört ki, csak a mentők tudták megállítani. Igaz, ő bedrogozott, de azért Kasszás Erzsi is kellett az állapota romlásához. Mert úgy látszik, ha valamit sokszor látunk, még ha nem tetszik is, elfog minket az utánzás kényszere.
És itt jön a pedagógia. Meg a magyar iskolarendszer, amelyik sokadjára bukik meg a PISA-teszteken. A Népszava és a többi lap is sokat írt a 72 országban, összesen százezernyi 15 éves diák bevonásával három évente szervezett nemzetközi felmérésről. A legutóbbi, a 2015-ös minden eddiginél rosszabb eredményt hozott. Már a 2012-es vizsgálat is visszaesést mutatott nem túl rózsás korábbi adatainkhoz képest is, azóta tovább csúsztunk a lejtőn, le a sereghajtók közé. Azt már tavaly megtudtuk, hogy pocsékul állunk a vizsgált három területen: szövegértésben, a matematikai és a természettudományos tudás alkalmazásában. Pedig a mi diákjaink sem butábbak a többinél, a pedagógusok sem hanyagabbak. Egy olyan felmérésben (betűszóval TIMSS a neve), amelyben azt térképezik fel, az adott országban előírt tananyagot mennyire sajátítják el, egész jók vagyunk. A tanár engedelmesen leadja, agyongyötört, túlterhelt gyerekeink többsége engedelmesen megtanulja a leckét. Csak éppen nem sokra megy vele az életben, a gyakorlatban megoldandó problémák között. Ezt már nem tanítják az iskolában.
Nem tanítják azt a negyedik fajta képességet sem, amelynek mérőszámait most tették közzé. Ez a közös problémamegoldásra, a sikeres együttműködésre való alkalmasság. A mieink, az általánosból kikerülő 15 évesek ebben nem jártasak, az iskolában nemigen vártak tőlük csapatmunkát. Az OECD statisztikai viszont kimutatták, az boldogul jobban az életben és a munkában, sőt az keres majd többet, aki ennek a készségnek a birtokában van.
Nem vagyok meglepve. A probléma túl van az iskola falain. N. Kósa Judit cikke fogalmazott így: „okulni csak a jó példából lehet”. A gyerekek azt veszik át, amivel a világban gyakran találkoznak. Kasszás Erzsi sokszor hallott kornyikálását utánozza a drogos raktáros, a közösségi együttműködés, a szolidaritás hiányát veszi természetesnek a diák. Pláne, ha ilyen mintát adnak a felülről diktált elvárások és társadalomszervező elvek: ne bízz másokban, védd meg magad tőlük! Ne segíts, neked se segít senki! Gyanakodj a nálad szegényebbre, irigykedj a nálad gazdagabbra, látatlanban is utáld az idegent! Zárkózz be, zárd be a szíved is a mások baja előtt, biztos megérdemlik! Nehogy más nevessen a végén. Senki se nevessen semmikor! Nincs min nevetni, ellenségek vesznek körül, nekünk mindenki rosszat akar. Résen kell lenni, harcra kell készülni. Maradj magadnak, szerezz magadnak és csak magadnak! Kinek mije van…
Itt mindenki megbukna az együttműködés PISA tesztjén, de a fejétől bűzlik a hal. Igaza volt a hivatalos ünnepi kórusnak: Magyarország halszagú. És rohad. Már a gyerekeinket is ebben a bűzben neveljük. Közös problémamegoldás? Szóba sem állnak a szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel, ellenzékkel. Ha már iskola, fütyülnek a pedagógus szakszervezetekre, a tanárok véleményére. A Klebelsberg Intézet jobban tudja. A tárca jobban tudja. A Kereskedelmi és Iparkamara elnöke jobban tudja.
Mitől menne jól a 15 éveseknek a szövegértés, ha a kormánynak sem megy? Mást olvasnak ki Soros mondataiból, az isztambuli egyezményből, mint ami valóban benne van. Semmi sem azt jelenti, amit. A „nemzeti” a legkevésbé nemzeti, a „törvényes” gyakran jogtalan és tisztességtelen. Vezetőink épp úgy gyengék a természettudomány és a matematika alkalmazásában, mint a gyerekek. Ész nélkül irtják a fákat, beszántják Kishantost, fütyülnek a megújuló energiákra, ragaszkodnak a veszélyesebb megoldásokhoz. A számokkal mindig is hadilábon álltak. A nemzeti konzultáció válaszleveleit soha nem képesek rendesen megszámolni, inkább meghosszabbítják a beküldési határidőt - legalábbis a Fidesz most ezt kéri a kormánytól. Hogy izgulok, teljesítik-e!
Itt az egész kormány megbukna egy PISA-teszten. De sebaj. Úgyis közel vannak a kasszához, énekelhetik Kasszás Erzsivel: „Rendet tartok. / Tiszta bolt. / Mindenki vidám. / Ez az én filozófiám.”
