Elkerülhetetlen és megspórolhatatlan, hogy a 2018-2022 közötti időszakban további jelentős béremelések legyenek az oktatásban és az egészségügyben, ami jó befektetést jelent és a magyar gazdaság felzárkózását is segíti - ilyen és más hasonló, az Orbán-kormány eddigi, gondoskodó gazdaságpolitikáját dicsérő és optimista jövőképet felfestő beszédet mondott csütörtökön Lázár János, a munkaadók és gyáriparosok szokásos "csúcstalálkozóján." A rendszeresen megtartott rendezvényeken általában a kormány tagjai adnak áttekintést az általuk felügyelt szakterületről, s válaszolnak a versenyszféra meghívott vezetőinek kérdéseire, amelyről általában a média bő terjedelemben ad hírt. A tegnapi összejövetel is hasonló forgatókönyv szerint zajlott le, azzal a különbséggel, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter kifejezett kérésére a sajtó képviselőinek csak Lázár János beszédét volt módjukban meghallgatni, ám a gyáriparosokkal folytatott párbeszéde már zárt ajtók mögött zajlott. A később megkérdezett vállalatvezetők közül senki sem volt hajlandó megszegni "titoktartási fogadalmát".
Lázár János elismerte, hogy az eddigi bürokráciacsökkentési lépések kevés sikert hoztak, de ismét bejelentette, hogy az állami szférában a következő ciklusban elengedhetetlenek a jelentős leépítések.
A kormányzat azt is felismerte, hogy csak hitelnyújtással nem lehet a hazai vállalkozások fejlődését elősegíteni, de ennek módját továbbra sem fejtette ki. Kézenfekvő lenne, hogy ezt összekössék a tőzsde fejlesztésével, azonban erre nem történt utalás. Ugyanakkor a 2020 utáni időszak uniós forrásainak helyzetét kevésbé látja reménytelennek Lázár János. Biztos abban, hogy az agrártámogatások megmaradnak, ugyanakkor elismerte: a Brüsszelből érkező támogatások felhasználásában éppen a mezőgazdaság teljesített a legrosszabbul, a terméseredmények nem növekedtek, a hatékonyság sem javult.
A nemzetközi gazdasági szervezetek besorolását cáfolva azt igyekezett hallgatóságával a miniszter elhitetni, hogy a régió többi országának teljesítményéhez mért leszakadásunkat sikerült megállítania. Elismerte viszont, hogy még mindig jelentős a bérkülönbség a nyugat-európai átlaghoz képest, illetve azt is, hogy például 2010-ben egy szlovák család már jobban élt a magyarnál.
A kancelláriaminiszter felvázolta a tartósan munkát keresők helyzetét. A két-három évvel ezelőtti 270 ezer főről mostanra 173 ezerre csökkent a közmunkások száma, mert - álláspontja szerint - a piaci alapú igények elkezdték a közmunkás állományt is "elszívni". A felmérések szerint a mostani állományból már csak mintegy 50 ezer ember integrálható vissza a munkapiacra, azaz 100 ezer fő körüli embernek tartósan állami foglalkoztatást kell adni. Homályos módon de felvetette, hogy a munkaerőhiány a fejlettebb régiókban nagyon, de a kevésbé fejlett déli és keleti, országhatár menti térségekben kevésbé égető, ezért a kiegyenlítődéshez akár kormányzati beavatkozás is szükséges lehet.
A miniszter ennek kapcsán a bérekről kifejtette: "Nem hiszek abban, hogy ilyen alacsony bérek mellett menni fog a felzárkózás, a lengyelek egy főre jutó GDP-je mintegy 1500 dollárral magasabb a magyar átlagnál, ezért őket kell megcéloznunk, mert róluk tartják azt az elemzők és befektetők, hogy 10 év múlva elérhetik a fejlett gazdasági státuszt."
