- Mladic-per - Élete végéig ülni fog a szerb hóhér

FOTÓK: DIMITAR DILKOFF / AFP

Öt évig tartó bírósági eljárást követően szerdán hirdetett ítéletet Ratko Mladic ellen az ICTY. A srebrenicai, illetve a boszniai háború áldozatai Potocariban és Srebrenicában kivetítőkön figyelték az ítélethirdetést, s örömünnepben törtek ki, amikor a holland Alphons Orie bíró bejelentette: életfogytiglani börtönnel sújtja Mladicot és bűnösnek találja a főbb vádpontokban.

Az elítéltet az ítélethirdetés során ki kellett vezetni a teremből, miután üvöltözni kezdett a bíróval. Utóbbi ugyanis nem tett eleget Mladic ügyvédje kérésének, aki az ítélethirdetés elnapolását kérte, mondván védence beteg, magas a vérnyomása.

Mladic ellen 11 pontos vádiratot állítottak össze. Egyebek mellett kétrendbeli népirtással, valamint háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel – gyilkossággal, deportálással, kényszerkitelepítéssel, túszejtéssel – vádolták. A legsúlyosabb vádpont azonban a srebrenicai mészárlás levezénylése volt.

Amikor 1992-ben megkezdődött a boszniai háború, a Radovan Karadzic boszniai szerb elnök által fémjelzett három enklávét nem tudtak elfoglalni Kelet-Boszniában: Srebrenicát, Zepát és Gorazdét. Ezek a települések szolgáltak menedékül a muzulmán lakosság számára. 1993-ban aztán az enklávékat védelmi zónáknak minősítették, az ENSZ békefenntartóinak feladata lett volna az itteni lakosság védelme. A kéksisakosok azonban már csak felszereltségüket tekintve sem voltak alkalmasak arra, hogy eleget tegyenek ennek.

1995 márciusában Radovan Karadzic boszniai szerb elnök rendelete értelmében Srebrenicát el kellett vágni a külvilágtól. Ennek következtében a településen katasztrofálissá vált a humanitárius helyzet. 1995. június 4-én az ENSZ erők parancsnoka, Bernard Janvier titkos találkozót folytatott Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornokkal arról, engedjék ki az embereket a városból.

A szerbek 1995. július 6-án kezdték meg az offenzívát. Folyamatosan foglalták el az UNPROFOR megfigyelő állásait Srebrenica körül. A következő napokban az itt élők arra kérték a hollandiai békefenntartókat, védjék meg őket. Ám a szerbek óriási túlerőben voltak, így egy apró kísérlettől eltekintve meg sem próbáltak ellenállni. Miután Karadzic látta, milyen könnyen hatolnak előre szabadcsapatai, elrendelte a város elfoglalását. Bár 1995. július 11-én holland-brit vadászbombázók megpróbálták célba venni a szerbek állásait, a rossz látási viszonyok miatt az akció meghiúsult. A szerbek ráadásul a holland békefenntartók tömeges kivégzésével fenyegetőztek, így ezután már a légicsapásokat sem erőltették. Július 11-én Mladic győztes hadvezérként vonult végig a városon, már ami maradt belőle.

Még ugyanezen a napon 20-25 ezer bosnyák menekült Potocariba, hogy oltalomra leljenek az ottani ENSZ-központban. Több ezren tódultak az objektumba, mások a környező épületekben próbáltak menedékre lelni.

A holland békefenntartók azonban nem tudták szavatolni a menekültek biztonságát. Másnap a szerbek kiszűrték a bosnyák fiúkat és férfiakat a menekültek közül. Megkezdődött a második világháború utáni legszörnyűbb népirtás. A brutalitás ezután nem ismert határt. Lemészárolták őket, a holttesteket tömegsírokba hurcolták. Több ezer holttestet hetven tömegsírban találtak meg.

Ma, az események után több mint 22 évvel sem gyógyultak be a háború okozta sebek. Az emberek gondolkodását nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A belgrádi parlament 2010-ben elfogadott nyilatkozatban ítélte el a srebrenicai mészárlást. A dokumentumban a képviselők együttérzésüket és bocsánatkérésüket fejezték ki az áldozatok családjának. A nacionalista törvényhozók ugyanakkor "szégyenletesnek" és "igazságtalannak" nevezték és elutasították a nyilatkozatot.

Aleksandar Vucic jelenlegi elnök 2015 májusában, még kormányfőként Szarajevóba látogatott, ahol elmondta, a térségben még mindig akadnak olyan ostoba emberek, akik nem gondolják úgy, hogy a Balkán népeinek békésen kell élniük egymás mellett. Az év júliusában aztán lerótta kegyeletét Srebrenicábna a bosnyák áldozatok előtt. A megemlékezés nem ment zökkenők nélkül: több bosnyák köveket dobált felé.

Talán évtizedek múlva a lelkekben is áttörhet ez a lelki gát, de még túl frissek az élmények. Az áldozatok hozzátartozói is kiutaztak az ítélethirdetésre, de még azelőtt, hogy a bíró megkezdte volna az ítélethirdetést, provokáció történt: között egy szerb zászlót lobogtató fiatalember jelent meg közöttük, kisebb verekedés tört ki.

A boszniai televíziók szinte mindegyike élőben közvetítette az ítélethirdetést, s mintegy 300 újságíró, illetve televízió stáb akkreditáltatta magát a történelmi eseményre.