A kormányunk szeret dicsekedni azzal, hogy mennyire családbarát, illetve gyermekbarát politikát folytat. Ebből ugyan a felső középosztály kivételével alig érezhet bárki bármit, a legtöbben legfeljebb a gyermekéhezést, a napról napra élést, a nyomort, a hajléktalanságot tapasztalják meg. Mi vagyunk a legszebbek, mi vagyunk a legjobbak, sulykolják a kormánypárti politikusok, az összes többi párt, civil szervezet pedig olyan, mint egy tál skorpió (sic). Kérdezem: elnéznénk-e akár csak egy óvodásnak is, hogy saját magáról hencegve nyilatkozzék, társait pedig undorító állatnak nevezze? Ugye, nem?