A Somogy megyei falu iskolájának napközis tanítója, egyben helyettesítő tornatanára ellen többrendbeli, közfeladatot ellátó személy által elkövetett folytatólagos bántalmazás, védekezésre képtelen személy elleni folytatólagos könnyű testi sértés miatt emelt vádat a megyei főügyészség. A vádirat szerint a tanító pofonnal, nyakassal honorálta a magatartásbeli elhajlásokat, a gyerekek fejét osztálynaplóval, munkafüzettel ütötte, a lábukra taposott, hátukat bójarúddal ütötte – hol a diákok szeme láttára, hol a tanári szoba vagy a tornaterem jótékony magányában. De nemcsak az iskolában, a nyári táborok során is hamar eljárt a keze, méghozzá éveken keresztül. Néhány kollégája és a szülők ugyan mindezt többször is jelezték az iskola igazgatójának, ám a belső vizsgálatok rendre megállapították, nem történt bántalmazás. Amikor kolléga is tanúja volt a túlkapásának, a vallomása elferdítve került a jegyzőkönyvbe, melyet az érintett szülőknek meg sem mutattak. Hasonló végeredménnyel zárult a névtelen feljelentés alapján indult tankerületi vizsgálat is, mely fikciónak nevezte a történteket, noha ekkor is akadtak pedagógusok, akik beszámoltak a tanító rendszeres gyerekveréseiről. Gyula bácsit – ahogyan a gyerekek hívták a lobbanékony tanérőt –, akit az igazgatója valami miatt konfliktuskezelő tanfolyamra akart küldeni, végül csak azért marasztalták el, mert többször is előfordult, hogy munkaidőben alkoholt fogyasztott…
Vélhetően nem is lett volna komolyabb következménye a folyamatos fizikai erőszaknak, ha az érintett gyerekek szülei nem fordulnak a rendőrséghez. Így viszont a megannyi eset bíróság elé került, s a grémium több mint kéttucatnyi tanú meghallgatása, s megannyi iskolai és tankerületi jegyzőkönyv értékelése után megállapította a tanító bűnösségét. Akinek védője többek között arra hivatkozott, hogy a fizikai bántalmazás ugyan tényleg nem megfelelő reakció egy pedagógus részéről, de bizonyos helyzetekben egyszerűen nincs más lehetősége, eszköze, s hogy az iskolákban mindig is csattantak el nevelő célzatú pofonok. Hosszas tagadás után végül védence is részben beismerte a terhére róttakat, jelentősen tompítva az esetek és a pofonok súlyát, s megbánásról beszélt. Utóbb ezt a bíróság az enyhítő körülmények közé sorolta, súlyosbítóként értékelte viszont a folytatólagosságot és a bűnhalmazatot, s az ügyészségi indítvánnyal felfüggesztett börtönre ítélte az indulatait saját bevallása szerint is nehezen kezelő tanítót. A bíró kiemelte, a vádlott nemcsak a törvényt szegte meg, de a pedagógusi foglalkozás etikai normáit is, mely szerint a gyermekek jogait és emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.
Az ítéletet verdiktet az ügyész és a vádlott is tudomásul vette, így az jogerős.
