Stadler József egy Akasztótól 6 km-re lévő tanyán született, saját bevallása szerint „a nyolc általánost úgy-ahogy” elvégezte, majd birkákkal kezdett foglalkozni. Később gyapjúval, majd bőrrel, aztán szőlővel és borral kereskedett.
Az első nagy üzlet akkor jött, amikor 1991-ben kapcsolatai révén ráébredt, hogy a hiány miatt központilag megemelik majd a sörösüvegek betétjének árát. Felvásárlásba fogott, ezzel tovább szította a hiányt, míg végül az addig 2 Ft-os betétet felemelték 6 Ft-ra. „Csak az üvegeken tisztán hatvanmilliót kerestem” – emlékezett vissza egy interjúkötetben.
A döntő ugrást az jelentette, hogy sikerült betörni az orosz piacra, élelmiszert szállított oda. A botrány akkor tört ki, amikor visszaigényelte az áfát Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című képe után. A bíróság két évre ítélte, 2005-ben szabadult, 2011-ben azonban csődbűntett miatt újra vádat emeltek ellene.
Stadler Józsefnek saját focicsapata is volt: a Kiskőrösi Petőfi LC csapata hosszabb ideig alacsonyabb osztályban szerepelt, mígnem 1993-ban megjelent Stadler, és először szponzorként, nem sokkal később már tulajdonosként üdvözölték őt a gyepen. A Stadler FC az 1993–94-es idényben az NB II Keleti csoportját megnyerve Bács-Kiskun megye történelmének első NB I-es labdarúgócsapatává vált. A feljutást követően új stadion épült Akasztón, amely hosszú ideig az ország legmodernebb létesítményeként adott otthont a Stadler FC mérkőzéseinek.
Miután 1995-ben Stadler József ellen adóügyi vizsgálatok indultak, a csapat 1996–97-ben 16. helyezése után csak osztályozóval maradt benn a bajnokságban. Az 1997–98-as idény pedig mindmáig a Stadler FC utolsó élvonalbeli szezonja volt. Stadler Józsefet elítélték, a csapat pedig csak becsületből játszotta végig a szezont, utolsó helyen végzett.