Drámai belpolitikai fordulatot következett be Németországban azután, hogy a CDU/CSU, a liberálisok és a Zöldek nem tudtak megegyezni a koalíciós együttműködésről. Mivel az SPD elnöke kizárta a nagykoalíció folytatását, ezért egyre inkább az előrehozott választás réme fenyeget. Ez nemcsak Németország számára lenne rossz hír, egész Európának is.
Fotó: AFP/John Macdougall
Azt hogy Németországban az államfő – függetlenül attól melyik párt delegálta – tud felelősen, pártok feletti személyiségként viselkedni, azt Frank-Walter Steinmeier tegnap minden kétséget kizáróan bizonyította. Miután ugyanis tegnap délben találkozott Angela Merkellel, nem azt mondta, amit Schulz, azaz nem az előrehozott választás lehetőségét lebegtette meg, éppen ellenkezőleg. Felelős politizálásra, az új kormányról való megállapodásra kérte a pártokat. „Bel- és külföldön is az állapítható meg, kivált az európai partnereknél, nagy lenne az értetlenség, ha politikai erőink nem vállalnák a felelősséget az ország sorsáért”. Utalt arra, a választók megbízták a pártokat a kormányalakítással, s ezzel a lehetőséggel élniük is kell.
A német elnök azt is közölte, tárgyalásokat kezdeményez a parlamenti pártok vezetőjével. A következő két nap ezért sorsdöntő lesz a következő kormánykoalíció szempontjából.
A pártvezetők visszafogottan nyilatkoztak az elnök bejelentése után. Joachim Herrmann a CSU részéről azt közölte, a hét folyamán kell állást foglalniuk a hogyan továbbról. Cem Özdemir, a Zöldek társelnöke kijelentette, kedden találkoznak az elnökkel, s megvárják, Steinmeier mire jutott a pártvezetőkkel.
Nagyon izgalmas lesz az elnök és Martin Schulz találkozója. A korábbi szociáldemokrata külügyminiszter most elnökként győzködi majd az SPD vezetőjét, hogy vállalja a felelősséget az ország sorsáért és vállalja a kormányzati szerepet, amit Schulz tegnap kategorikusan kizárt. Mint mondta, természetesen leül tárgyalni az államfővel, „a nagykoalícióról azonban nem beszélek”. Schulz azt mondta, hogy „az előrehozott választások után” olyan kormányt akar életre hívni, amelyben az SPD játssza a vezető szerepet.
Van-e erre esély? Lényegében semmi. Mint táblázatunkból is kiderül, a szeptember 24-én megtartott választás óta nem változott kimutatható mértékben a pártok megítélése, egyedül a Zöldeknél tapasztalható annyi plusz (1,7 százalék), ami már egyfajta trendet feltételez.
Miként fulladtak kudarcba a tárgyalások? A liberálisok elnöke, Christian Lindner döntött úgy, nem folytatja a megbeszéléseket. Ezt a döntést – anélkül, hogy megvárta volna a többi pártvezetőt – egyedül jelentette be. Később Angela Merkel kora hajnalban Horst Seehoferrel, a keresztényszociálisok elnökével lépett a sajtó képviselői elé. A kancellár sajnálkozását fejezte ki. Utalt arra, az uniópártok mindent elkövettek azért, hogy megszülessen a megállapodás. Meggyőződését fejezte ki, hogy a Zöldekkel is dűlőre tudtak volna jutni a migráció kapcsán. A CDU és a CSU azonban „felelősséget vállalna Németországért”, ami azt jelzi, hogy Merkel inkább a kisebbségi kormányzást választaná, mintsem az idő előtti voksolást. Seehofer köszönetet mondott Merkelnek a koalíció létrehozásáért tett erőfeszítéseiért.
Ezek a lehetőségek jönnek szóba
- Nagykoalíció
Európa szempontjából ez a megoldás lenne a legjobb. A CDU/CSU és az SPD négy éven át gördülékenyen tudott együttműködni egymással. Kooperációjuknak volt köszönhető az is, hogy Berlin határozhatta meg az EU irányvonalát. Az esély azonban vajmi csekély erre, mivel Martin Schulz, a szociáldemokraták elnöke tegnap kijelentette: nem hajlandóak a nagykoalícióra, előrehozott választást akarnak.
- Kisebbségi kormány
Schulz tegnap arról nem beszélt, ellenzékből hajlandóak lennének-e támogatni Merkel negyedik kormányát. Christian Lindner FDP-elnök szavaiból az derült ki, szívesen működne együtt a CDU/CSU-val, csakhogy az uniópártok és a liberálisok együttesen 29 mandátummal maradnának el az abszolút többségtől, így mindenképpen támogatókra szorulnának. A környezetvédők és a CDU/CSU együttesen 42 hellyel szereznének kevesebbet a szükségesnél. A Zöldek tegnap azt jelezték: nem akarnak kisebbségi kormányt az uniópártokkal. Kisebbségi kabinet még nem volt Németország történetében.
- Előrehozott választás
Nem egyszerű idő előtti voksolást kiírni. Az alkotmányt úgy szerkesztették meg, hogy ez csak végső esetben történjék meg. Először ugyanis meg kell választani a kancellárt, személyére az elnök tesz javaslatot. Akkor kerül a kormány élére, ha az összes képviselő fele plusz egy fő megszavazza. Ha senki nem kap kellő többséget, a jelölés második szakasza kezdődik meg. A Bundestagnak két hete van arra, hogy megállapodjon a kancellár személyéről. Nincs meghatározva, hányszor voksoljanak a kancellárról. Ha ez a két hét sem hoz döntést, a harmadik szakasz következik. Ez esetben már egyszerű többség is elég. Az elnök kinevezheti a kisebbségi kormányt, de fel is oszlathatja a parlamentet. 60 napon belül kell megrendezni az előrehozott voksolást.
Rónay Tamás
Kivárnak a gazdasági szereplők
A pénz- és tőkepiacok számára szokatlan, hogy Európa legjelentősebb államában egyáltalán bekövetkezhet a koalíciós tárgyalások kudarca. Mindez olyan körülmények között történt, amikor a müncheni ifo gazdaságkutató kimondta: Németország jobban teljesít, hat éve a legnagyobb ütemben nő, a GDP idén 2,3 százalékkal bővül, 2018-ban pedig 1,9 százalékkal. (A kormány 2017-re 2,0 százalékkal számolt.) Az utolsó dinamikus év különben a 2011-es volt, 3,7 százalékkal. A német gazdaság teljesítményét befolyásolja az export és a belső kereslet. Az állami és a magánberuházások egyaránt meglódultak. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a hitelkamatok alacsonyak, mind több lakóingatlan épül. A foglalkoztatás csúcsokat dönget, eközben az infláció mérsékelt.
Jelenleg a fő gond – mondta a Népszavának Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője – az új kormány meg nem alakulásából származó bizonytalanság, amely egyformán érinti a lakosságot és az üzleti szférát is. Ez elsősorban a beruházásokat érintheti. Mindez nem jelenti azt, hogy a német gazdaság nagy mértékben visszaesik, de ha új választásokat írnak ki, akkor lassulásra lehet számítani. Az euró-dollár kereszt-árfolyamának alakulásán éreztette hatását a jelenlegi bizonytalanság, az európai közös deviza kurzusa csökkent, azonban ez csak átmenetinek bizonyult. Pillanatnyilag a magyar gazdaságot a válság nem érinti, a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra érdemi hatása valószínűleg nem lesz.
A német gazdaság fő hajtóereje az export és a belső kereslet, miközben jelentősen nőttek az állami és a magánberuházások. Az építőipari tevékenységet az alacsony hitelkamatok és a lakóházak iránti növekvő kereslet fokozza, miközben rekordszinten van a foglalkoztatás, és csak mérsékelt a fogyasztói áremelkedés.
B. M.
