Nagyjából egy évtized telt el azóta, hogy Magyarország akkori miniszterelnöke belebukott a hazugságba. Nem abba, hogy hazudott, hiszen valójában nem tett ilyet: arra ment rá a megnyert ciklusa, hogy egy érzelmektől fűtött beszédben világos ellentétpárt állított fel. Hazugságnak nevezte a korábbi alibiző kormányzást, és tiszta beszédet, határozott tetteket követelt az elkövetkező időkre.
Hazudtunk reggel, éjjel meg este - mondta, és ettől felrobbant a világ. Húzta még a hatalomban egy ideig, de valójában már akkor megbukott, amikor a rádió elkezdte harsogni az őszödi beszédből kiollózott mondatot.
"Soros György soha nem tett ilyen kijelentést. Ez hazugság" - szögezi le háromszor egymás után a Nyílt Társadalom alapítvány magyarországi szóvivője abban a levélben, amelyben szikáran szembesíti a legújabb nemzeti konzultáció állításait Soros György valós kijelentéseivel. Hét pontból áll a konzultáció, ebből négyben hamisít, torzít, csúsztat, háromban pedig nettó hazudik a magyar kormány. Ami persze nem újdonság, hiszen a szabad véleménynyilvánítás megmaradt végvárai már hónapok óta unásig ismételgetik ugyanezeket az érveket. Inkább csak a gesztus a figyelemre méltó: hogy a célkeresztbe beragadt idős üzletember veszi a fáradságot, és maga is megüzeni, a valósággal köszönőviszonyban sincs mindaz, amivel az adófizetők pénzét nem kímélve bemocskolja őt Orbán és társulata.
Mondhatnánk, lám, mivé lett egy évtized alatt a politika. 2006-ban a hazugság látszata is elég volt egy éppen országjobbításra készülő miniszterelnök megsemmisüléséhez; 2017-ben pedig vállvonogatásnál több nem kíséri a kataton módon sulykolt, védhetetlen hazugságözönt.
De ne áltassuk magunkat, nem csak a politika az, ami lezüllött. A mi Magyarországunk, amelyet a rendszerváltáskor elképzeltünk, nem ilyen volt. Ott nemcsak az bukna meg, aki azt mondja, hazudtunk; az sem vigyoroghat győztesen, aki már nem is emlékszik, mi az igazmondás. De Orbán rég magával rántotta a mélybe az egész országot. Ott vagyunk vele a büdös sárban mindahányan.
