A westminsteri parlamentben gőzerővel folyik az Európai Unióból való kiiratkozáshoz elengedhetetlen „Visszavonulási törvény” vitájának bizottsági szakasza. Az európai törvényeknek a brit jogrendszerbe való átvezetése bonyolult feladatnak bizonyul, a fő parlamenti pártok, a távozás- és maradás hívei módosítások sorozatával igyekszik befolyásolni a folyamatot.
Az egyik legizgalmasabb eldöntendő kérdés, eleget tegyen- e a parlament Theresa May kormányfő előterjesztésének, azaz már most törvénybe iktassák-e a Brexit életbe lépésének idejét, 2019. március 29-et. Mintegy 20 honatya helyteleníti ezt. A The Daily Telegraph konzervatív napilap “lázadóknak” nevezte és fotójukkal leplezte le a közvélemény előtt azokat a torykat, akik tizenkilenc módosító indítványt nyújtottak be és arra figyelmeztettek, hogy az Egyesült Királyságban “teljes káosz” alakulna ki, ha az EU-val folytatott tárgyalásokon nem sikerülne megállapodásra jutni a kilépés utáni együttműködésről.
A The Times napilapnak adott terjedelmes interjújában Dominic Grieve volt legfőbb ügyész, aki érezhetően nehezen viseli a “rebellis” minősítést, továbbra sem látja, milyen előnyökkel jár az Európai Uniónak való hátat fordítás. A jogász stagnálástól, lassú hanyatlástól, a versenyképesség hiányától tart, nem osztja a Brexit-hívek azon állításait, mely szerint az EU bürokratikus bilincseit lerázva Nagy-Britannia alacsony adózású, kevesebb szabályozás által korlátozott, a világ minden országával kereskedő virágzó országgá válik. Különösen fájdalmasnak tartja, hogy a szélsőséges Brexit-pártiak “hazafiatlansággal” vádolják a gazdasági nehézségek veszélyére figyelmeztető józan politikusokat.
A pénteki göteborgi szociális uniós csúcstól számítva két hetet kapott Theresa May kormánya, hogy elfogadható pénzügyi ajánlatot tegyen Brüsszelnek a válási költségek fedezésére, illetve hivatalos írásos nyilatkozatban garantálja, nem létesít “kemény”, azaz fizikai formát öltő határvonalat az Ír-sziget két része között. A Brexit életbe lépését követően az Európai Unió külső határa az Ír Köztársaság és Észak-Írország között húzódik majd. Alaposan belezavart az amúgy is komplikált alkudozásba Leo Varadkar, ír kormányfő, aki a Theresa May-jel a svédországi csúcs peremén tartott, “fagyosnak” mondott találkozója után kijelentette, nem lát előrehaladást sem az ír határ, sem a pénzügyi rendezés terén.
Dublin első meleg kormányfője megsemmisítő véleményt alkotott a kilépést támogató brit politikusokról. Sommás ítélete szerint “18 hónap telt el a referendum óta, tíz éve annak, hogy azok, akik népszavazást akartak, elkezdtek érvelni mellette. Néha mégis úgy tűnik, át sem gondolták”. Ha a következő napokban “elfogadható” pénzügyi ajánlat érkezik Londonból, a december 14-i EU-csúcsértekezlet után át lehet térni a kilépés után kereskedelmi kapcsolatok és a Brexitet követő átmeneti időszak körülményeinek tisztázására. A brit kabinet két vezető Brexit-párti tagja, Boris Johnson külügy- és Michael Gove energetikai miniszter ragaszkodik ahhoz, hogy May addig ne kínáljon fel vagy 40 milliárd font bánatpénzt az EU-nak, amíg nem került sor kormányülésre a szigetország által ambicionált “végső megegyezésről”. A The Sunday Times szerint a Brexit-pártiak azt szeretnék, bármikor el lehessen távolodni majd az EU szabályozástól, míg Amber Rudd bel- és Philip Hammond pénzügyminiszter terve úgy szól, hogy ezek lényegi betartása ellenében maradjon fenn az akadálytalan kereskedelmi viszony.
