- A november 20-án tartandó koncert 20 évre tekint vissza. Mi történt két évtizeddel ezelőtt?
- Akkor hangzott fel az első olyan dalom a rádiókban, amely az országos ismertséget meghozta számomra, ez az Unisex Szebb holnap című lemezéről a címadó szám volt. Korábban is játszották már dalaimat a Magyar Rádióban – kaptam egy eMeRTon-díjat is, mint az év felfedezettje –, és dolgoztam a Hot Jazz Banddel is, de igazából 1997 májusában ismerte meg az egész ország a nevemet és a hangomat.
- Gazdag az a zenei világ, amelyből válogathat. A Hot Jazz Band, az Unisex, a hosszú szólókarrier dalai, amelyben operaáriák is szerepelnek. Mi volt a szempont a számok kiválasztásánál?
- Nem nosztalgiázni, egyszerűen csak felidézni akartam a szép pillanatokat, hanem megünnepelni a két évtizedet. És ehhez az is hozzátartozik, hogy olyan emberekkel vagyok együtt a színpadon, akikkel jól érzem magam, akikkel jó ott lenni két órán át.
- Hogyan állította össze a műsort?
- Szerencsés ez a húsz év olyan szempontból, hogy a régebbi és az újabb dalaim is megtalálhatják helyüket a különböző rádióadók műsorán, az emberek sokukkal találkozhatnak. Nehéz volt a választás, állandóan változtatni akartunk, mert mindegyikük él még ma is, de most már kész a műsor. Amellett, hogy a dalok zeneileg korszerűek, a mondanivalójuk talán még aktuálisabb is, mint születésükkor. Könnyed kis slágernek tűnik a Csoda az élet, de húsz évvel ezelőtt, amikor énekeltem, más volt itt élni. A dal a rohanásról szól, hogy elfutunk olyan dolgok mellett, amelyek fontosak számunkra, és ma már ez százszor igazabb. Oda kell figyelnünk az élet apró dolgaira, nem mondhatunk nemet ezekre. Például amikor a lányaim – akik 12 és 14 évesek – még mindig kérnek, amikor lefekszenek, anya gyere és simogass, még ha lenne is dolgom a zenével, háztartással, nem mondhatom, hogy erre nincs tíz percem.
- A gyerekekért való hajtásban éppen rájuk nem marad időnk?
- Sem rájuk sem magunkra. Az az utolsó, hogy leüljünk a kanapéra egy csésze teával vagy pohár borral, és a kezünkbe vegyünk egy könyvet. Ezek nélkül viszont miért élünk? Azért, hogy rohanjunk, pénzt keressünk, valaki másnak meg még több pénzt termeljünk? Érdemes néha önvizsgálatot tartanunk és visszagondolnunk pár évvel ezelőtti önmagunkra, mennyit változott a nagy rohanás eredményeképp az életünk minősége. Tudom, sokaknak kell komolyan dolgozni a minimumért is, de az sem lehet, hogy egy apukának harminc év után jusson eszébe, még sohasem volt játszótéren a gyerekeivel. Harminc évesen már nem ültetheti vissza a hintába őket.
- A férje Kiss Gábor zeneszerző, aki az ön dalait is jegyzi. Könnyebb egy szakmabelivel összeegyeztetni a munkát és a családi életet?
- Azonos ritmusban zajlik az életünk, egyszerre érnek minket a stresszes és nyugodtabb pillanatok. Amikor alkotunk, együtt alkotunk, mert ugyanazokat a dolgokat éljük meg. Szerencsés együttállás, hogy a férjem zeneszerző: azonos a minket körülvevő, inspiráló világ, amelyből ihletet merít, és így igazán rám tud hangolódni.
- Honnan a vonzódás az operákhoz?
- Kővári Judit tizenhét éve az énektanárom, ő mondta: ha annak idején elkezdtem volna operát énekelni, ez lehetett volna az igazi világom. De későn kerültem hozzá, megszülettek a lányaim és már nem tudtam olyan erővel koncentrálni erre a stílusra, mint szükséges lett volna. De hat évvel ezelőtt érdekes volt egy-két ária erejéig belevágni. A férjem bátorított erre, amikor egy szimfonikus koncertemre készültem.
- Szekeres Adriennel nem lehet bulvárlapok pletyka cikkeiben találkozni, ami róla szól az mindig az énekesnőről, az emberről szól. Tudatos a távolságtartás a celeblét fórumaitól?
- Az értékrendemtől ezek a dolgok távol állnak. Nagyon korán azt mondtam: ha ezt így kell, én nem csinálom. Érdekes volt figyelni, működik-e: hogy nem megyünk vicces tévé műsorba a férjemmel, hogy nem jelentettetek meg cikket az új frizurámról, vagy arról, leejtettem a telefonomat és összetört. Nem érezném jobban magam ettől, én énekesnő vagyok. Lehet, hogy az ilyen szereplések nyomán többen lesznek egy koncerten, de nem szeretem magam becsapni. Azt gondolom, és a lányaimnak is azt tanítom: az embernek az élethez az ad tartós önbizalmat, tartást, amiért megdolgozik, ami igazi.
