Gereben Zita énekesnő régóta a jazz és a pop határán egyensúlyoz. Most vadonatúj magyar nyelvű dalokkal jelentkezett és a minőségi popzene felé mozdult el.
A műfaji határok napjainkban szinte teljesen elveszítették jelentőségüket – véli az énekesnő –, ezért új lemezén, amelynek címe Az én fesztiválom akár egy-egy dalon belül is bátran ötvözi az akusztikus hangzást és az elektronikus tánczenét, a jazz jellegzetes ritmikáját, a funkyt és a rhythm and bluest. A tizenhárom vadonatúj szerzemény besorolható ugyan a popzene kategóriájába, de műfajilag és stilárisan igen változatos, így az énekesnőtől is sokféle előadásmódot, megközelítést igényel. Az előző két, angol nyelvű lemez után most minden dalszöveg magyarul íródott, s ebben Zita régi zenésztársa, Hajós András is közreműködött, akivel még az Emil.Rulez!-ben dolgoztak együtt. A zenéket az énekesnő és állandó zongoristája, Horváth „Tojás” Gábor komponálta, aki ugyancsak a jazz világából érkezett: az ezredforduló legsikeresebb hazai latin jazz-formációja, a Tropical Transform egyik alapítója volt. Mellettük a zenekarban Bécsy Bence gitározik, Bata István basszusgitározik és Gálfi Attila dobol – rájuk is jellemző, hogy a hagyományosabb jazzben éppúgy otthon érzik magukat, mint a popzenében vagy a különböző fúziós műfajokban.
Gereben Zita a 2000-es évek végén az Emil.Rulez! mellett a Geszti Péter-féle Gringo Sztár zenekarban bukkant fel, közben megalapította saját kvintettjét és diplomát szerzett a Zeneakadémia jazzének szakán. 2010-ben jelent meg első önálló albuma (Ready for the Sun), amit két évvel később követett a sokkal populárisabb Our Places. A harmadik lemezt beharangozó klip (Ryan Gosling mentsél ki) vicces kerettörténetében egy unalmasan csordogáló budapesti bulin Zita megkéri a hollywoodi filmsztárt, hogy szabadítsa ki a vonzónak nem nevezhető helyi srácok gyűrűjéből. A tökéletes férfit (nem kis iróniával) egy papírmasé bábu jelképezi.
