Miközben az erőműbővítés politikai, pénzügyi és energetika szempontból is háborús övezet, addig "lentről nézve", Pakson és a városhoz közeli településeken nehéz találni olyan embert, aki ellenezné beruházást.
Több tucatnyi helybélit szólítottunk meg a városban és a szomszédos falvakban, s közülük, vagy a rokonaik közül sokan dolgoztak, dolgoznak az erőműben, a létesítményt kiszolgáló vállalkozásoknál. Valamennyien dicsérték az erőműben kapott fizetést, ami különösen kedvező ahhoz képest, hogy a megyében milyen béreket fizetnek a cégek. (Tolna a jövedelmek alapján a megyék középmezőnyében foglal helyet, ám ha nem lenne az erőmű, akkor a lista végén kullogna.) Vagyis Paks és környéke számára az évtizedek óta működő négy blokk roppant fontos megélhetési forrást, a megépülő kettő pedig további 90-100 évre biztosíthat munkát és egzisztenciát közvetlenül és közvetve több ezer itt élőnek.
– Nekem több rokonom is az erőműben dolgozik, mindannyian szeretik a munkájukat és örülnek, hogy épülnek az új blokkok – mondta Flaiszné Molnár Mariann, aki állóbüfét visz Paks belvárosában. Az asszonynak három általános iskolás lánya van, s úgy véli, az ő jövőjük szempontjából is fontos ez a beruházás.
Bende Antal, nyugdíjas szobafestő azon kevesek egyike, aki sosem dolgozott az erőműben, s akinek – bár négy gyermeke és 13 unokája van – egyetlen rokona sem volt ott eddig alkalmazott. Ennek ellenére a 68 esztendős férfi feltétel nélkül támogatja a beruházást. – Az unokáim unokáinak is lehet majd ott állása – vélte Bende Antal, majd hozzátette: – Nem szeretném, ha Paksból Ózd lenne. Amíg az erőmű működik, addig ettől nem kell félni.
A 18 hónapos kislányát babakocsiban toló Nyáriné Botlik Brigitta is hasonlóan gondolkodik. Az asszony kilencgyermekes családban nőtt fel, és négy fivére egy építőipari cégnél dolgozik, ami alapvetően az erőműtől kap megrendelést. Brigittának négy gyermeke van, s abban bízik, hogy ha felnőnek, az erőmű révén nekik is jut munka.
– Pakson nincs, aki ellenezné a bővítést – állította a 28 éves ács, Farkas Csaba. – Nekem sose volt munkám az erőműtől, ennek ellenére azt mondom, jó ez a városnak, így jó nekem is.
Az ács egyik kollégája elégedetlen:
– Az erőműtől csak a csókosok kapnak munkát – legyintett a szavaihoz nevét nem adó, erős felépítésű férfi. Hogy véleményében mennyi a valóság és mennyi az irigység, azt nem tudni, de egyértelmű, hogy az erőműnél a lehetségesnél többen szeretnének dolgozni.
A tervezett beruházást pártoló helybélieket arról is kérdeztem, nem félnek-e egy esetleges reaktorbalesettől, s egyáltalán attól, hogy az erőműben dolgozó szeretteiket sugárzás éri. A feleletekből az derült ki, hogy a paksiak túlnyomó része nem tart ettől. Ez a meggyőződés az erőmű alkalmazottaiban a legerősebb. Ám ők – munkaadójuk engedélye híján – csak név nélkül nyilatkoztak.
– Mindig történhet hiba, esendőek vagyunk – kezdte egy 52 éves gépésztechnikus. De hatalmas a fegyelem, ezért csaknem kizárható, hogy itt komoly baleset történjen. Az erőmű technikája kiforrott, az újabb blokkokra ez még inkább igaz. Tudom, hogy az oroszok műszaki tudását gyakran kétségbe vonják, pedig szerintem felesleges, mert az atomiparban ők a legjobbak.
Péter Gyuláné negyedszázadon át, a nyugdíjazásáig az erőműben volt titkárnő:
– A csernobili tragédia idején az erőműben dolgoztam, s a nálunk dolgozók akkor is azt mondták, hogy ez Pakson elképzelhetetlen. Nálunk mindig a biztonság volt a legelső. Naponta tapasztaltam, hogy a főnökeim bármiről döntöttek, ez volt számukra a legfontosabb.
Az is tény, hogy a szóra bírt paksiak közül néhányan aggódnak az orosz technika miatt. A 64 éves Magyar Józsefnek és családjának sosem volt kapcsolata az erőművel, a férfi 40 éven át a vízműnél dolgozott.
– Látom, hogy a paksiak akarják és várják a beruházást, és nem félnek tőle. Nekem mindegy, se nem támogatom, se nem ellenzem. Ha megépül, nem fogok tőle félni, de azért jobban örültem volna, ha nem az oroszok építik meg, hanem a nyugatiak. Bennük jobban bízom.
Az erőművet akaró paksiak, egyöntetűen azt prognosztizálják, hogy a 4 ezer milliárdos beruházást körbelengi majd a korrupció. A beruházásért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János – ő 31 évet lehúzott az erőműben, s 2014-től ez év májusáig polgármestere volt Paksnak – lapunknak korábban azt mondta: megérti, hogy a paksiak – látva, mi folyik nálunk - tartanak a lenyúlásoktól. A 61 esztendős villamosmérnök megígérte, hogy mindent megtesz a korrupció ellen. A 20 ezer lelkes város lakói ebben drukkerek a polgármesterséget miniszteri bársonyszékre cserélő Sülinek.
A paksiak egyébként az erőmű-bővítés kapcsán leginkább attól tartanak, hogy a város nyugalmát feldúlják az építkezésre több ezer számra érkező külföldiek. Botlik Brigitta és húga, Szabina félve gondol a behurcolt betegségekre, ezért szeretnék, ha alapos orvosi vizsgálaton esne át minden vendégmunkás. Farkas Csaba és ácstársai a közbiztonság romlásától félnek, szerintük a munkák kezdetére meg kell erősíteni a városi rendőrséget. Molnár Mariann más miatt aggódott:
- Mi lesz azokkal az épületekkel, amikben a vendégmunkások laknak? Most „dönget” az ingatlanpiac, mindenre van vevő, de ha elmennek az építők, ez halott városrész lesz. Jó lenne már most gondolni a későbbi hasznosításra.
