Annál sötétebb, súlyosabb és filozofikusabb élmény kevés van, mint élőben hallani egy hideg november estén azokat a Laibach-számokat, amelyek Friedrich Nietzschét értelmezik. A közel negyven éve működő öttagú szlovén avantgárd zenekar Also Sprach Zarathustra című albumának szaggatott zenei alapjai és vészjósló, minimalista szövegei az utóbbi lemezeknél nagyobb elmélyülést igényelnek.
Habár a Laibachnak sosem voltak túl könnyen fogyasztható opuszai. Az 1980-ban alakult, zenekar neve Ljubljana német elnevezése, amit a Habsburg Birodalom idején és a második világháborúban a német megszállás alatt használtak. A partizánmúltra építő Jugoszláviában és az egyre inkább függetlenségre törő szlovének között is szitokszó volt. Jelzi, hogy mi érdekli a neoklasszikus, brutál-indusztriál és metál zenét keverő Laibachot alkotó művészeket: a politika és a művészet határmezsgyéjén való működés, a nemzetállami ideológia és a totalitarizmus kifordítása. Mindezt pedig úgy, hogy vizualitásban, zenei nyelvben és szövegeikben használják a szocreál, náci szimbólumokat és a propagandaművészet eszközeit. Szlovéniában betiltották őket, de külföldön egyre ismertebbek lettek. Dolgoztak át Queent, Rolling Stones-t, Beatles-t, Wagnert, Bachot és nemzeti himnuszokat. Karrierjük során vádolták őket nácizmussal, amihez annyit fűztek, hogy ők annyira nácik, mint amennyire Hitler festő volt. A diktatúrához szó szerint is közel kerültek: ők voltak az első nyugati rock zenekar, akik felléptek Észak-Koreában. A politikai gyűléshez hasonló koncert, a mentelésre alkalmas dalok és a katonai egyenruha az észak-koreaik számára vérkomolyak voltak, a Laibachnak színház.
Fotó: Valnoir
Színházi gyökerű az Also Sprach Zarathustra is, a zene eredetileg Nietzsche Így szólott Zarathustra című művét átdolgozó színházi darabhoz készült. A lemezen 12 szám található, ebből 5 instrumentális: nehezen megbontható egységet alkotnak, a koncerten sorrendben játszották is végig a számokat. Egy dráma, ami a már említett színházi előadás nélkül is működött és ha valaki nem tudott németül, akkor is érezhette a sötét és spirituális hangulatot, ami főleg a kísérletező, szöveg nélküli, indusztriál elemeket, zajokat és morgásokat klasszikusabb dallamokkal keverő zeneszámoknak köszönhető.
A szöveg megértése azonban nem elhanyagolható, ha a dalok filozófiai rétegére is kíváncsiak vagyunk. Rövid idézetekkel utalnak Nietzsche náci ideológiát is inspiráló művére, amelyben Zarathustra egy hírmondó és az embert felülmúló ember eljövetelét hirdeti. Ez az “Isten halott” kijelentéssel együtt érthető meg, ami a keresztény morál végét és egy új korszak kezdetét jelenti, ahol nincs nagyobb érték a földi létezésnél. Isten az értékek forrása volt, a túlvilági lét ígéretével adott értelmet az életnek. Halálával ennek vége, az embernek a földi létre kell figyelnie és új értékeket teremteni, azaz felül kell múlnia önmagát. Így születik meg az Übermensch, ebben a folyamatban pedig az ember egy elmúlásra ítélt átmenet. A drámában a rekedt és mély hangon kinyilatkoztató, karizmatikus, a színpadon késeket élező Milan Fras az Übermensch hírmondója, de egy a német filozófuséénál sötétebb Zarathustra. Az albumon az énekes Mina Spiler csak egy dalban énekel, ez azonban egy reményteljes, légies és nagyzenekari hangszerelésű dal. Olyan, mintha az éjszaka sötétsége után kiszakadna az égből a nap és elérnénk a tisztaság új értékeket teremtő gyermeki állapotába, viszont ezt ismét egy rontott és szakadozott, motorzajra emlékeztető darab követte. Nietzsche Zarathustrájában van valami mámoros várakozás az Istentől mentes szabadságra, a Laibachnál azonban inkább a hanyatlás és az ember átmenetisége kap hangsúlyt, a saját magát meghaladó ember ideje pedig kísérteties színt.
