Moszkvából egyáltalán nem csak rossz hírek jöhetnek. Az orosz külügyminiszter egy hete Puskin éremmel tüntette ki Vidnyánszky Attilát. Szergej Lavrov többek közt azt mondta, nagyra értékelik, hogy a Nemzeti igazgatójának köszönhetően sikerült felújítani az oroszországi és magyar színházak együttműködését. Ez valóban remek dolog, ráadásul épít a korábbi tradíciókra. Negyven éve Oleg Ljubimov vígszínházi rendezései egyenesen a budapesti kulturális élet szenzációinak számítottak, de később Törőcsik Marinak is óriási sikere volt Moszkvában, amikor hónapokig dolgozott Anatolij Vasziljev színházában. E sorok írója ott volt a nézőtéren, amikor a filmjei miatt az oroszok milliói által kedvelt, törékenyen is óriási művész magyarul játszott egy amúgy orosz nyelvű előadásban, és a dolog, csodák csodájára, remekül működött. Ritka élmény volt ennyire közvetlenül érezni, belül milyen egyformák is vagyunk, magyarok és oroszok, általában mi, emberek.
Egészen más kérdés, hogy manapság nem pont a színház, a mozi vagy a könyv jut az ember eszébe, ha Moszkva budapesti befolyásáról esik szó. A Kreml ugyanis nem éri be a kulturális kapcsolatokkal, netán a kölcsönösen előnyös kereskedelemmel. Oroszország vezetői, legfeljebb néhány rövid időszaktól eltérően, hagyományosan birodalomban, befolyási övezetekben gondolkodtak, legkönnyebben pedig a diktatúrákkal értettek szót. Magyarország esetében kiváltképp rossz időzítéssel szokták felkarolni az emberek szemében addigra már erősen diszkreditálódott rezsimeket. 1849-ben segítettek leverni a Habsburg-ellenes szabadságharcot, 1948-ban Magyarországra erőltették a sztálinista egypártrendszert, aztán 1956-ban megakadályozták annak bukását. Most pedig éppen azon dolgoznak, hogy a magyarok akkor is rossz szájízzel emlékezzenek a szerepükre, amikor Orbán Viktor egyszer majd elveszíti a hatalmát.
Putyin úgy jár Budapestre, mint a cárok annak idején a birodalmukhoz tartozó Finn Nagyhercegségbe. Demonstratívan. Az egyenlőtlen, Magyarország számára erősen hátrányos üzletek közül kiemelkedik az országot legalább félévszázadra az orosz atomenergia felé terelő Paks2, s említhetnénk a napi bosszúságot okozó, de legalább méregdrágán vett metrószerelvényeket is. A Daily Beast a minap Szergej Markov Kreml-tanácsadót idézte, aki szerint "azért állunk szoros kapcsolatban a magyar jobboldali ideológusokkal, mert az az egyetlen hely a Washington által irányított Európai Unióban, ahol a vezetők elég bátrak ahhoz, hogy kimondják azt, amit mindenki gondol a migránsokról és a liberálisokról". Az orosz hírszerzés nyugalmazott tábornoka, a szélsőjobboldali Cárgrád televízió vezetője, Leonyid Resetnyikov szerint Oroszországnak is szüksége lenne egy olyan jobboldali pártra, mint Orbán Viktoré, merthogy az ottani ortodox körök szerint is Soros a sátán.
Az ideológia és a biznisz azonban csak része az orosz érdeklődésnek. Moszkva leginkább annak örül, hogy van egy rombolásra használható trójai falova a nyugati szövetségi rendszer falain belül. Nem véletlen, hogy az Orbánról szóló angol nyelvű cikkek alatt rendre feltűnik az őt éltető orosz trollok hadserege.
