Miközben az Orbán-kormány azzal van elfoglalva, hogy minden gőzt ráengedjen a gyűlöletet harsogó sípokra és a felfestett formában nem létező „Soros-tervvel" hergelje a magyar közvéleményt, aközben az európai közösség épp jelentős átalakulások előtt és alatt áll. Ha úgy tetszik, Magyarország közép- és hosszú távú sorsát nem a délibábos „sorosozás", hanem a formálódó „nagy euró-terv" fogja radikálisan befolyásolni. A magyar kormánynak és ellenzékének, minden európai demokratának prioritásként kell ezt a kérdést kezelni, ha valóban érdekli a magyar nemzet sorsa és európai jövője. Határozottan állítom, hogy a közös valuta mielőbbi bevezetése nem csupán közgazdasági kérdés (a tervezett könnyítésekkel még kevésbé lesz az), hanem éles politikai választás, amely társadalmunk szociális fejlettségét és biztonságát is meghatározza. Leegyszerűsítve: ha lesz eurónk és részei leszünk a szorosabban együttműködő euró-csoportnak, akkor hatással és befolyással tudunk lenni az európai folyamatokra, nem szorulunk végzetesen az EU kirekesztettjei közé és nem süllyedünk visszafordíthatatlanul a putyini árnyékvilágba.
Az euró mielőbbi bevezetése érdekében indított online-petíciómat több ezren írták már alá, a demokratikus ellenzéki oldalon pedig az LMP kivételével mindegyik párt egyetért azzal, hogy a közös valutához való mielőbbi csatlakozásunk elengedhetetlen ahhoz, hogy hazánkat a fejlődést jelentő európai fősodorban tartsuk. A Fidesz hozzáállása ebben is árulkodó: a pártelnököknek euró-ügyben írt levelemre Gulyás Gergely alelnök válaszolt a kormánypártok részéről, természetesen elütve a lényeget és szánalmas „migránsozással" érvelve a kérdésben. A Fidesz most azt mondja, hogy az euró bevezetése csak a „hosszú távú terveik között szerepel" és egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy egyébként a magyar gazdaság érdekét szolgálná. A Fidesz kétszínűségének bizonyítékaként elég felütni a párt hatályban lévő európai parlamenti programját („Igen, Magyarország többre képes!"), amelyben a közös valuta mielőbb bevezetését szorgalmazzák és a korábbi balliberális kormányokat ostorozzák - részben jogosan - az euró bevezetésének halogatása miatt. Miközben Gulyás Gergely most az euró-zóna sérülékenységével próbálja menteni a Fidesz menthetetlen álláspontját, addig a válság után kiadott programjukban ez a kitétel szerepel: „a jelenlegi pénzügyi, gazdasági válságban az euró kiállta a próbát, bebizonyította, hogy stabil pénznem." Az Orbán Viktor vezette párt dokumentumában az is szerepel, hogy „az euró bevezetése integrációs politikánk egészébe illeszkedik; a legszorosabb unión belüli együttműködésre törekvő, úgynevezett mag-országokhoz tartozás minden szempontból kívánatos cél." Ehhez képest a Fidesz-kormány most még azt is elutasítja, hogy az euró-csoport pénzügyminisztereinek tanácsában megfigyelői státuszáért folyamodjunk. És akkor a legszebb mondatot se hagyjuk ki a Fidesz programjából: az euró mielőbbi bevezetése „a nemzeti önbecsülés szempontjából is fontos fegyvertény lesz". Kétszínűség felsőfokon.
Nézzük a lényeget: az euróövezet megerősítése és az eurót használó tagországok szorosabb együttműködése nem kérdés, különösen nem Macron francia elnök, Juncker bizottsági elnök és Merkel újraválasztott német kancellár világos és előremutató terveinek ismeretében. Robogunk előre a kétsebességes Unió felé, Orbán és oligarchái pedig még mindig azt nézik a büfékocsiban ülve, hogy mit lehet lezabálni a svédasztalról. Vitán felül áll, hogy aki az euróövezeti együttműködés része lesz, az gyorsabban és több finanszírozással fog tudni előre haladni (a vállalt kötelezettségekkel együtt), aki pedig csak a kuruckodást, a szabályok kikerülését és a források lerablását tartja szem előtt, az kimarad a belső körből. Kevesebb felügyelet, kevesebb kérdés, de kevesebb uniós támogatás is. Ez vár ránk, ha nem térünk észhez és nem változtatunk az európai viszonyainkon. Aligha szorul magyarázatra a tény, hogy az eurózóna-tagság azonnali belépést garantál a szorosabban integrált mag-Európába, míg a kétsebességes modellben lemaradnának azok, akik továbbra is elzárkóznak a közös valuta bevezetésének ötletétől. Jó oka van annak, hogy miért most éleződött ki az eurózóna bővítésével összefüggő vita. Minden bizonnyal kevés olyan alkalom lesz az elkövetkezendő évek során, amikor ennyire kedvező a csillagállás az integráció mélyítéséhez. Persze Macron- és Juncker tervei sem jelentenek egyértelműen megoldást az eurózóna attraktívabbá, illetve működőképesebbé tételére, ahhoz ugyanis egy sor más gyakorlati újítást is meg kellene fontolni. Összességében kétféle funkciónak kell majd elsődlegesen megfelelnie a feljavított eurózónának: ösztönöznie kell a strukturális reformokat, valamint biztosítania kell a monetáris unió gazdasági ellenálló-képességét a sokkhatásokkal szemben; emiatt gondolkodnak többen is Macron mellett például a közös munkanélküli segélyről, európai valutaalapról, vagy egy alternatív befektetési alap létrehozásáról.
Egy fontos tételt azonban mindenképpen asztalra kell tenni ebben a vitában, mégpedig a szociális Európa kérdését, amelyet az embertelen Fidesz természetesen megint valami sorosista-sátáni összeesküvésnek tekint. Állítom, hogy a szorosabb európai együttműködés, a mélyebben integrálódó euró-csoport lesz képes és kész arra, hogy megvalósítsa azt a szociális tervet, amely Magyarország számára is társadalmi igazságot, biztonságot és fejlődést tud garantálni. Azok a célkitűzések, amelyek az európai szociáldemokraták szociális pillér-programjában szerepelnek, előbb és szinte kizárólagosan akkor tudnak megvalósulni, illetve érvényesülni, ha azt egy szorosabb együttműködésben teszik meg. Orbán Viktor és a Fidesz tehát az eurózóna elutálásával nemcsak hazánk gazdasági stabilitását, fejlődési garanciáit, európai helyét utasítja el, hanem a szociális biztonságát is. A Fidesz sajátja, hogy reflexszerűen osztja hazaárulókra és hazafiakra a közélet szereplőit. Mindenki döntse el, hogy ez a kormányzati álláspont melyikhez sorolandó. Radikális európai demokrataként ez számomra nem kérdés.
