Elkezdődött a fogyatékkal élők több száz fős "tömegintézményeinek" kiváltása, ám az uniós pénzből fedezett, úgynevezett kitagolási program szakmai hibáktól hemzseg, olykor még az eredeti célkitűzéssel, a társadalmi integráció alapelvével is ellentétes.
A Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület hétfő esti szakmai beszélgetésén elhangzott például az: noha az Európai Unió több tízmilliárd forintot ad a programra, a kormány csak azokon a településeken hajlandó kisebb, 10-12 fős lakásotthonokat építeni a fogyatékkal élőknek, ahol ingyen kapnak telket a helyi önkormányzatoktól. A kistelepülések azonban jobbára a kevésbé értékes, a központtól távolabbi telkeiket ajánlják fel, így sok esetben a falvak, kisvárosok határába költöztetik a fogyatékkal élőket. A szakmai beszélgetés egyik résztvevője hallott olyanról, hogy egy alig ötszáz fős településen terveznek kialakítani lakóotthont, ahonnan a legközelebbi városig legalább egy órát kell buszozni. Csak emlékeztetőül: a fóti Gyermekváros különleges ellátást igénylő, mozgássérült gondozottjai számára Hatvan szélén, egy gyártelep területén terveznek lakóotthont építeni.
– Nem tudom elképzelni, miféle integráció valósulhat meg, ha a város szélére vagy a pusztába száműzik a fogyatékkal élőket – fogalmazott a beszélgetés egyik résztvevője.
Mindez a szakértők szerint azért is érthetetlen, mert az EU-nak köszönhetően soha nem állt rendelkezésre annyi pénz az ágazati fejlesztésére mint most. Az "Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése - intézményi férőhelykiváltás" című konstrukció keretösszege például 21,8 milliárd forint. Ugyancsak a férőhely-kiváltásra használható egy 2023-ig szóló, 55,4 milliárdos keret. Ide tartozik a még működő nagyobb gyermekotthonok kitagolása is, ami 5,8 milliárdba kerülne.
Az kétségtelen, hogy a fogyatékkal élők, ha nem nagyintézményi keretek között laknak, sokkal teljesebb életet élhetnek, ám mint arra a Szociális Szakmai Szövetség elnöke, Krémer Balázs rámutatott, a kitagolás önmagában nem csodaszer. Szerinte azt, hogy a gondozottak több figyelmet és nagyobb önállóságot kaphassanak, elsősorban nem a több "kisintézmény", hanem a több szakember tenné lehetővé. A kormány stratégiájában azonban nem látszik, hogy jelentősen bővíteni terveznék az ellátó személyzet körét.
– A programról alig van szakmai párbeszéd, nem volt széleskörű egyeztetés. Nem derül ki, hogy a beruházások végeztével, hogyan, miből működtetik tovább az otthonokat, miből fizetik a szakembereket. Nincsenek valódi költségkimutatások, a működési költségeknek még csak a becslése sem jelenik meg a koncepcióban – mondta Krémer. A szakértő felidézte a borzalmas gondozási körülmények miatt elhíresült gödi Topház Speciális Otthon ügyét, és figyelmeztetett: amíg nincs megfelelő számú szakember, hiba azt gondolni, hogy egy kisebb intézményben nem történhet hasonló.
A Hilscher Egyesület rendezvényén részt vett a hazai fogyatékosügy egy másik elismert szakértője, a kaposvári Napsugár Központ vezetője, Hegedüs Lajos is. Ő arról beszélt, hogy a nemzetközi trendekkel ellentétben a fogyatékkal élők gondozásának magyarországi gyakorlatban alig jelenik meg az emberi jogi szempont, de nemcsak a gondozásban, az egész társadalomban szemléletváltásra lenne szükség a fogyatékosok irányában.
