Hagyjuk a nagy szavakat, maradjunk a tényeknél. Az Orbán-kormány megkezdi a 3000 milliárd forintos orosz euróhitel lehívását a továbbra is jogi bizonytalanságokkal terhelt paksi atomerőmű-bővítés érdekében, és ezzel újraindítja Magyarország eladósítását. Az adósságcsapdába még a Gyurcsány- és Bajnai-kormány sétált bele, de egyrészt a mostani sem tudott kievickélni belőle, másrészt a maiak voltak azok, akik első számú nemzeti céllá nyilvánították a devizaadósság felszámolását. (Mintha előzőleg nem ugyanők foglalták volna törvénybe a devizaalapú hitelezés lehetőségét.)
Arra, hogy a magyar állam képtelen lesz tartani a kormány által meghatározott adósságpályát, ha beleugrunk a paksi hitelébe, már az Európai Bizottság is rámutatott. Továbbá: Ausztria nemrég jelezte, hogy a tudottan veszteséges atomerőmű-beruházás állami támogatása ügyében az Európai Bírósághoz fordul, a bírósági ítéletig az egész projekt kimenetele kétséges. Nem véletlen, hogy a hasonló cipőben járó, szintén az osztrákok által perelt Nagy-Britannia az összes költést és előkészületet leállította, pedig az ő szekerük rúdja már kifelé áll az EU-ból. De tudják, hogy ha a Bíróság megtiltja a Hinkley Point C esetében az állami támogatásból történő építkezést, azt nekik is respektálniuk kell, különben nemhogy áramot, de semmit sem fognak tudni eladni az egységes uniós piacon.
Amit az Orbán-kabinet most művel, az ahhoz hasonlít, mint ha egy család euró alapú forint jelzáloghitelt venne fel arra a majdani családi házra, amelynek a felépítését a hatóságok esetleg nem is engedélyezik (a párhuzam sajnos valós, a magyar állam bevételei forintban keletkeznek, törleszteni viszont euróban kell). És mielőtt még az egész botrányos történet fölött napirendre térnénk, azt se felejtsük el: a kormányunk máig adós annak bizonyításával, hogy szükség van az új atomerőműre.
