A támadó seregek, amelyek legutóbb sorra elfoglalták a Tagliamento keleti oldalán levő hídfő-erődítéseket és Latisanánál három olasz hadtestet bekerítettek, huszonnégy óra leforgása alatt a Fella-völgytől, le egész a tengerig a folyó túlsó partjára vetették vissza az olaszokat.
A Felia-folyó a karinthiai határon ered és Gemonatól északra mintegy 15 kilométernyire a Taglia-mento felső folyásába torkollik; körülbelül 70 kilométer a távolság innen az Adriai-tengerpartig. A középső és alsó Tagglamento-tól keletre a latisanai, codroipoi és dignanoi hídfők elfoglalása után is megkísérelték az olaszok, hogy a támadókat föltartóztassák, de ezek, amint Arz jelentése mondja, fölmorzsolták az ellentálló olasz csapatokat, amelyek soraiból ismét több ezer katona esett fogságba.
Az offenzíva kilencedik napjának eredménye tehát az, hogy a támadó német és osztrák-magyar seregek kelet felől mintegy ötven kilométernyi, észak felől úgy száz kilométernyi mélyen hatoltak be az olasz síkságra.
Ezzel egyidejűen folyik a Karni-Alpok hegységeiből előretörő Krobatin-sereg támadása is. Arz jelenti, hogy itt a Tagliamento felső folyásának körzetében a csapatok előnyomulása a „tervezett módon folyik". Bécsi magánjelentés már azt közli, hogy a Krobatin-hadsereg elérte a Tagliamento felső folyását. Ha ez a sereg most nyomban tovább halad, könnyen megeshetik, hogy megzavarja az olaszoknak a Tagliamento nyugati partján tervezett ellentállását és további gyors visszavonulásra kényszerítjük őket.
Népszava 1917. november 3.
